
Önmagában már az is sokatmondó, hogy a katolikus napilapnak nyilatkozó papok mindegyike azt kérte: neve ne jelenjen meg nyilvánosan. Egy 31 éves plébános például ezt egyebek mellett azzal indokolja, hogy helyzete meglehetősen bonyolult, püspökét ugyanis a Szentszék elismeri, ám a kínai kormány nem. „Az Egyház számára 'hivatalos' pap vagyok, de a hatóságok szemében nem” – mondja a Hu Pál álnéven nyilatkozó atya, aki immár négy éve élvezi egy lyoni katolikus közösség vendégszeretetét.
Egészen más a helyzete a Li Ferenc néven nyilatkozó 35 éves papnak, akit saját egyházközsége küldött ki teológiát tanulni immár három éve. Franciaországi tartózkodását a Párizsi Külföldi Missziók (PKM) szervezi, az atya azonban hozzáteszi: hivatalosan tanulmányi utazáson vesz részt.
A helyzet bonyolultságát jelzi az is, hogy a Francia Püspöki Konferencia egyetemes missziós szolgálata hivatalosan mindössze hét Franciaországban tanuló papról tud, és Georges Colomb atya, a PKM általános helynöke is óvatosan fogalmaz: úgy tudja, mintegy húsz felszentelt pap, és további húsz szeminarista, valamint szerzetes érkezett Kínából az ország területére.
Colomb atya egyébként azt tapasztalja, hogy a kínai papokat nemcsak a teológiai kérdések, hanem az egyházközségek működtetésének mikéntje is erősen érdekli. „Franciaországban megtanulnak egy szabad, átlátszó módon szerveződő egyházban élni, miközben felkészülnek arra, hogy tanúskodjanak a mai, elképesztő gyorsasággal fejlődő kínai társdalomban” – mondja. A Kunming egyházmegyéből érkezett, Chen Pál néven nyilatkozó plébános mindehhez hozzáteszi: változás előtt áll a kínai katolikus egyház, mert immár egyre több pap folytat tanulmányokat Európában és az Egyesült Államokban, így egyre inkább ki fognak tudni lépni a kommunista hatalom ellenségessége, valamint az öregedő klérus konzervativizmusa által létrejött szűk keretekből.
Talán e tét tudatában hangsúlyozza Colomb atya, hogy a „diákok” visszatérése eredeti egyházmegyéjükbe létfontosságú. Õk azok ugyanis, akik magukkal viszik majd Kínába az egyház egyetemes szellemét, mely oly fájdalmasan hiányzik a távol-keleti országból.
De nem csupán Franciaországból viszik a friss levegőt: mintegy 300 kínai egyházi személy folytat tanulmányokat szerte Európában.
Magyar Kurír