Kinek az ágyába fektetjük a beteget? – 2006. november 19.

A mai modern ember senkit se enged az ágyába, mindenkit a másikéba küld. A liberális egészségügy pedig a piacra bízza a beteget. Még a kecske is több részvéttel van a káposzta iránt, mint a nagytőke a beteg iránt.

Itt nem arról van szó, hogy ne legyen hálószobánk, és hogy ezentúl mindenkire személyesen mi kössük rá az infúziót, hanem arról, hogy tegyünk valamit a szegényekért. Mindenki, amennyit tud. És ne csak a fölöslegünkből adjunk nekik, hanem a szívünkből. Mert ha mindig csak a fölöslegünkből adunk, akkor máris fölöslegesnek tekintjük őket. S ha ebben a mentalitásban kitartunk, egy idő után mi is fölöslegesek leszünk azoknak, akik most talán a pénzünk és sikerünk miatt még jóbarátaink. Az üzleti partner csak megtérést követően lesz betegápoló.

Mindnyájan szegények vagyunk abban, amihez nem értünk. Mindnyájan gazdagok vagyunk abban, miben segíteni tudunk a másiknak. Nemcsak pénzben, hanem időben, találkozásokban, a lelki nyomor istápolásában.

Aki segít, akaratlanul az is ágyába fogadja a másikat. Aki nem segít, az pedig csak kifektet.

Sánta János