A kezdeti állapotot, amikor még nem közvetlenül Isten beszél, hanem csak a létezők beszélnek létükkel, természetes kinyilatkoztatásnak nevezzük. Valójában ez nemcsak egy kezdet, hanem egy állandó forma, amíg csak tart az időbeli világ. Most is Istent hirdeti, ha a téli álomból feléled a természet, az is Istent hirdeti, hogy ha valaki önkéntelenül is odalép egy idős emberhez, hogy felsegítse a villamosra. Bár az esélyegyenlőség hívei sokkal inkább a ferde rámpákat hangsúlyozzák, és azért e mögött ott van az a gondolat is, hogy mindenki boldoguljon egymaga, ne szoruljon rá senki a másikra.
A kinyilatkoztatás különlegesebb formája Ábrahámtól az utolsó apostol haláláig tart, csúcsán Jézus Krisztus eljövetelével. Jézus előtt két formát különböztetünk meg. Isten beszél a történelemben, és beszél a próféták által.
Sánta János