Kisgyermekek, akiket családjuk boszorkánynak bélyegez

Kitekintő – 2011. december 14., szerda | 10:17

Natalina Isella szerzetesnővér harminc éve él Kongóban, összegyűjti azokat a kislányokat, akiket családjuk boszorkánysággal vádol. Általában olyan gyerekekről van szó, akik elveszítették édesanyjukat (meghalt, vagy férjük elűzte őket otthonról), apjukkal és mostohájukkal élnek. Megalázzák, megverik és elküldik őket otthonról. Natalina nővér – akit a Famiglia Cristiana olasz folyóirat mutatott be – megalapította számukra az Ek’Abana elnevezésű befogadó otthont.

2002 óta 300 kislány lakott náluk, öt és tizenöt év közötti korosztály. Elmeséli, hogy az anyátlanul maradt, elhanyagolt és ezért sokszor rosszul viselkedő kislányokat csak egy lépés választja el Kongóban attól, hogy boszorkánynak bélyegezzék őket. Ettől kezdve senki nem szól hozzájuk, nem isszák meg a vizet, amihez hozzáértek, verik őket, és meggyújtott nejlonzacskókkal égetik meg a bőrüket.

Emilyt is édesanyja halála után vádolta meg mostohája boszorkánysággal. Szerencsétlenségére kistestvére éppen az ő felügyelete alatt lett rosszul, és hamarosan meg is halt. Mindenki azt állította, hogy boszorkány, és ő ölte meg a testvérét. Elűzték otthonról, a nővér pedig befogadta.

Neema családja a nagyszülőkkel élt együtt, és amikor édesanyja megbetegedett, mindenki neki tulajdonította a bajt. Azt mondták, megszállta a gonosz lélek. Amikor édesanyja meghalt, mindenki egyértelműen azt állította, hogy miatta történt. Csak az új otthonában értette meg hosszú idő után, hogy ez nem lehet az ő bűne.

Natalina új családot ad ezeknek a lányoknak, felöltözteti, iskolába küldi, megtanítja őket azokra a házimunkákra, amelyeket minden kongói asszonynak ismernie kell. És ami a legfontosabb, igyekszik megértetni velük: hazudtak nekik, ártatlanok, nem az ő bűnük, ami történt. Ezt követően megpróbálja újra beilleszteni őket családjukba, és ez olykor sikerül is. Néha nem sikerül, hiszen ez az ősi hitvilág és az ebből fakadó kirekesztés olyan erős, hogy nagyon nehéz szembeszállni vele.

Van olyan kislány is, aki nem tud beszélni az elszenvedett fájdalomról, annyira szégyelli. Csak annyit mond róla: „Itt megtanultam megbocsátani.” Natalina nővér is megerősíti: Bukavuban ezeknek a gyerekeknek egyedül a megbocsátás segíthet abban, hogy lélekben megszabaduljanak az őket érő aljas rágalmaktól. Ha nem tudnak megbocsátani, hiába tanítják meg őket számos dologra, nem lesz haszna, mert a bosszú lelke él bennük. Segíteni kell nekik, hogy ők maguk meg tudjanak küzdeni ezzel a fájdalommal, és begyógyuljanak a sebeik.

Magyar Kurír

(tzs)