A kismartoni Szent Márton ünnep díszvendége volt Erdő Péter

A program november 11-én, délelőtt 10 órakor az eisenstadti dómban szentmisével vette kezdetét, melynek főcelebránsa a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke volt. A főpapi szentmisében Magyarország prímásával Ägidius J. Zsifkovics jelenlegi és Paul Iby nyugalmazott kismartoni püspök, valamint nagyszámú papság koncelebrált. Zsifkovics köszöntőjében németül, magyarul, horvátul és roma nyelven i szólt.

Erdő Péter bíboros homíliájában Szent Mártonról, mint keresztényről, mint européerről és mint szentről beszélt. Kiemelte, hogy Márton 12 éves gyermekként maga döntött a keresztség felvétele mellett és a katekumenátus volt számára az első tanúságtétel ideje. Később „szervezői képességét, mint püspök az egyház javára fordította, s evvel támogatta a kultúrát. Gondosan és szenvedélyesen figyelt az igaz hitre és az egyház szeretetére. Egy olyan korban, amikor a klérus egy része a társadalom előkelőihez tartozott Márton tudatosan igen egyszerűen élt, amiért sok kritikát kapott. Ő azonban kortársait és hivatali társait korrekt módon és a kollegialitás nagyra értékelésével fogadta el.

„Márton volt a legelső, akiről tudjuk, hogy szentként tisztelték, bár nem volt vértanú. Szenvedélyes szeretete, nyitottsága a szegények, a rászorulók iránt olyasvalami volt, ami feltűnt kortársainak. Isten ereje működött a személyén keresztül, és ez az az erő, amelyre mindannyiunknak szüksége van, ha tanúságot akarunk tenni hitünkről, ha megvilágosodott emberek akarunk lenni, ha értékekre alapuló Európát akarunk magunk körül látni és kialakítani. Kérjük Szent Márton közbenjárását, hogy olyan kultúrát tudjunk építeni, amely értékeken alapszik és a hit táplálja” - fejezte be szentbeszédét Erdő Péter.

Délután a kismartoni gazdasági kamara épületében került sor a Márton-napi ünnepi akadémia hagyományos találkozójára. A plébánia mint változásban lévő intézmény- jogi és lelkipásztori szempontok címmel tartott előadásában Erdő Péter bíboros áttekintést adott a plébániának, mint szervezeti egységnek és közösségnek a történetéről, különös tekintettel a magyarországi helyzetre. Szent István király törvényeitől egészen napjainkig tekintette át a plébániák egyházjogi státusát, szervezeti és anyagi helyzetét.

Napjaink kihívásai között említette a paphiány, valamint a falvak elnéptelenedése miatt előállt helyzetben keresett megoldásokat, amelyek egyházmegyénként változóak.  Beszélt a lelkiségi mozgalmakról, amelyeknek fontos szerepük lehet a plébániák életében, de – mint mondta – lényeges szempont, hogy együtt kell működniük a plébániával. Ideális az, ha ezek a mozgalmak a maguk speciális lelkiségével újimpulzusokat adnak a plébániai életnek.

„Ideális esetben a plébános koordinálja a különféle lelkiségi mozgalmak tevékenységét. Gyakran előfordul, hogy ezek a lelkiségi mozgalmak képviselőiken keresztül a plébániai képviselőtestületben is bent vannak. Ezáltal gyakran az egész plébániai közösség egy nagyobb lelki mélységet él meg. Ezek a csoportok elkerülik továbbá az izolálódást, ami egyébként egy valódi veszély lehet. Összefoglalóan elmondhatjuk - fogalmazott Erdő Péter bíboros – a plébánia ma is nagyon fontos egysége a részegyháznak, pap általi vezetése pedig a lényegéhez tartozik. Dinamikus aktivitása a világiak, különösen az önkéntesek önzetlen és kompetens részvétele nélkül elképzelhetetlen. Hálásak vagyunk mindenkinek, aki meggyőződéses hitét ilyen tevékenységekben fejezi ki és így a plébániai közösségeket Isten segítsége által élettel töltik meg”.

Befejező beszédében Ägidius J. Zsifkovics újra, magyar nyelven is megköszönte a bíboros részvételét, kiemelve, hogy hálásan emlékezik arra időre, amikor Erdő Péter Rómában tanára és témavezetője volt. A kismartoni püspök hangsúlyozta: „Burgenland védőszentjének ünnepe nem egyszerűen visszatekintés, hanem választ ad a jelen számos sürgető és fontos kérdésére. Márton lelki ember volt, mindent elutasított, ami akadályt jelentett volna az Isten felé vezető úton. Ugyanakkor szociálisan is érzékeny ember volt, békességteremtő, hídverő személyiség, aki mindig az egységen és a kiengesztelődésen fáradozott.”

Az osztrák főpásztor így folytatta: „sokan vannak Burgenlandban, akik Szent Márton szellemében hozzájárultak és hozzájárulnak az ország újra felépítéséhez és modernizálásához. Így Burgenland Ausztria és Európa példamutató régiójává vált amennyiben megvalósította a különféle népcsoportok, vallások, nyelvek és kultúrák harmonikus együttélését. Mindez nem lenne lehetséges, ha plébániáinkon nem lennének olyan emberek, akik – mint Szent Márton -  mély meggyőződésből, nagy erőkkel, Isten és az emberek iránti szeretetből együttműködve, olyan sokat tesznek a közjóért, építik az Egyházat és a társadalmat.” – fogalmazott Zsifkovics püspök. Az önkéntesség évében köszönetet mondott az egyházmegye önkénteseinek, akik sokat tesznek azért, hogy a hit élő maradjon és tettekben valósuljon meg.

„Az egyháznak és a társadalomnak – jobban, mint valaha – olyan keresztényekre van szüksége, mint Márton” – mondta a kismartoni püspök.

Este öt órára újra megtelt a Szent Márton-székesegyház, a Kismartoni Egyházmegye ünnepe vesperással fejeződött be. Az ünnepélyes esti dicséret keretében a kanonokok közé iktatták Pál Lászlót a magyar és Stefan Vukitsot a horvát népcsoport püspöki helynökét. A zsolozsma végére ért a dómhoz az a fáklyás felvonulás, amelyet gyermekek számára tartottak. Befejezésként a fiatalok egy csoportja Szent Márton életéből adott elő egy rövid jelenetet.

Varga János/Magyar Kurír