…Kiss-Rigó László püspököt Puskás Ferencről, a sportról és a washingtoni magyar kápolnáról

– Ismerte-e személyesen Puskás Ferencet, kötődnek-e hozzá emlékei?
– Évekkel ezelőtt kétszer is találkoztam vele, de személyesen nem ismertem őt. Szüleimtől azonban annak idején szinte többet tudtam róla, mint azokról az itthoni futballistákról, akiknek a meccseire rendszeresen eljártunk gyerekkoromban. Grosics Gyulától és Buzánszky Jenőtől pedig – akiket évek óta személyesen jól ismerek, és akikkel rendszeresen találkozom – rengeteg legendás történetet hallottam Puskás Ferencről.

– Miért éppen Ön celebrálta a gyászmiséjét?
– Engem kért fel a szervezőbizottság a megtisztelő feladatra, valószínűleg azért, mert nagyon sok szállal kötődöm a futballhoz és számos labdarúgóhoz.

– Ez a kötődés hogyan jelenik meg az életében? Van-e jelentősége a hivatásában a labdarúgásnak?
– Egyrészt a labdarúgás hobbim, aminek nincs köze a hivatáshoz. Másrészt a labdarúgás sport, amit nyilván nem csak nézni, hanem művelni is lehet, s ezt én kiskorom óta teszem: volt idő, amikor igazolt játékosként, ma már természetesen csak baráti körben és „öregfiúk” csapataiban, de a mai napig rendszeresen. Hivatásom szempontjából azért fontos a sport művelése, mert e nélkül nagyon nehéz lenne egészségesen élni, a test, a szellem és a lélek harmóniáját megőrizni, illetve a komoly szellemi és fizikai terhelést kiegyensúlyozottan viselni.

– Ön szerint kap elég szerepet a foci, de általában a sport és a mozgás egy keresztény ember életében?
– Ilyen szempontból nem a foci, hanem a sportolás a fontos, sőt nélkülözhetetlen. Sajnos ezt a területet nálunk (nem úgy, mint például Olaszországban) az egyházi intézmények többsége (szemináriumok, plébániák) elhanyagolja. Pedig a sport a nevelés és önnevelés területén óriási lehetőségeket kínál, melyek sajnos, ahogy említettem, nálunk nagyrészt kiaknázatlanok.

– Mennyire összeegyeztethető Ön szerint a „játékosság” és a keresztény tanítás?
– Az igazi játék megtapasztalása valódi transzcendens élményt nyújt. Azaz a valódi játék élménye nem „gyerekjáték” hanem az Istennel való kapcsolatnak, Isten megismerésének egészen sajátos módja és lehetősége. Hiszen Isten az emberi élet, az egész történelem és a világegyetem nagy JÁTÉKának kitervelője, „menedzsere", „edzője", „sportorvosa", „bírója" és díjazója.

– Hisz abban, hogy az isteni akarat akár egy meccsen is megnyilvánulhat?
– A hívő ember meggyőződése, hogy mind a győzelem, mind a kudarc, mind a siker, mind az unalom, mind az izgalom esetében mindig és kizárólag Isten akarata valósul meg a sportpályán éppúgy, mint azon kívül. Az pedig, hogy Õ mindebben milyen szerepet szán az egyén érzelmeinek, akaratának, erőfeszítéseinek, az az Õ titka.

– Néhány napja Washingtonban járt hivatalos úton. Onnan érkezett épp időben Puskás Ferenc temetésére…
– Igen, az Egyesült Államok fővárosában található nemzeti szentély (a Szeplőtelen Fogantatás bazilikája, nemzeti zarándokhely) igazgatója az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciájának illetékeseivel egyeztetve nemrég felajánlotta, hogy a templomban magyar kápolna is létesüljön. Az MKPK megbízásából Németh Lászlóval, a római Pápai Magyar Intézet rektorával december 7-én tekintettük meg az erre a célra felkínált helyiséget, és arról tárgyaltunk, hogy melyek a magyar kápolna megvalósításának technikai, illetve egyéb feltételei.

Magyar Kurír