Kiss Tamás: népszerűsítenünk kell értékeinket

– A Győri Egyházmegyei Kincstár igazgatójaként hogyan ítéli meg a Katolikus Kultúra Napjai kezdeményezés jelentőségét?

– Nagyon kevés európai városnak van olyan műkincsállománya, mint Győrnek. A bazilika talán a legszebb barokk belsővel rendelkező magyar templom. A székesegyház egyik legféltettebb kincse a Szent László-herma. Itt van Apor Vilmos sírja, a könnyező Szűzanya-kegykép. Így háromszoros értelemben is búcsújáróhely a bazilika. A Káptalandombon római kori kőtár található, alatta kazamatarendszer is húzódik. Jövőre kilátóként megnyílik a Püspökvár tornya, s új kiállítóterek jönnek létre a bazilikában és egy kanonoki házban. Igyekszünk olyan kiállítási koncepciót kidolgozni, ami nagy vonzerővel bír majd. Úgy gondoljuk, hogy a Szent László-hermára építjük fel a kiállítást, mint az ország egyik legjelentősebb szakrális emlékére. Az Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár az esztergomi mellett talán a legjelentősebb gyűjteménnyel rendelkezik. Itt található egy Mátyás király könyvtárából származó corvina. Mégis a Káptalan dombon alig találkozunk turistával, nem tudjuk a műkincseinket nekik „eladni”. A Katolikus Kultúra Napjai alkalmat kínál arra, hogy ezeket a műtárgyakat népszerűsítsük.

– Milyen szempontok szerint állították össze a programot?

– Célunk elsősorban az egyházi kincsek népszerűsítése volt. Gyűjteményünk 1989 óta nyitott a nagyközönség számára, mégsem vált általánosan ismertté. Az elmúlt húsz évben nagy erőket fektettünk abba, hogy népszerűsítsük a kincstárt. Igényes honlapot működtetünk, az elmúlt tíz évben huszonöt időszaki kiállítást rendeztünk, megjelentünk az országos és a helyi médiában. Jelentős konferenciákat szerveztünk, hiánypótló könyveket adtunk ki. Ennek ellenére fennáll az a paradox helyzet, hogy a műtárgyainkat bár nagy múzeumok viszik kiállításokra, ugyanakkor itt nagyon kevesen nézik meg őket. Állandóan próbálkozunk valami újjal. Most osztrák mintára meghirdettünk egy ott nagyon sikeres programot Műkincsekről délidőben címmel abban reménykedve, lesznek érdeklődők, akik ebédidőben szánnak egy negyed órát arra, hogy megismerjék egy múzeum legjelentősebb tárgyait.

– Rengeteg mindent megmozgatnak. Látszik az eredmény?

– Sajnos a látogatottságban inkább csökkenő tendencia figyelhető meg az elmúlt években. Ennek oka a pénzhiány. Egyrészt az emberek kevesebb pénzt szánnak a kultúrára, és nekünk is szegényebbek a forrásaink kiállítás szervezésre. Öt évvel ezelőtt évente ötezer látogatónk volt, ez mára háromezerre csökkent. Többnyire magyar vendégeink vannak, bár külföldi csoportok is jönnek. Jellemzőek az osztálykirándulások és az egyházi közösségek látogatása.

– Melyek voltak sikeres időszaki kiállítások?

– 2007-ben volt talán a legjelentősebb kiállítás, melyet a Szent László-hermáról Győrbe kerülésének négyszázadik évfordulójára rendeztünk. Elhoztuk Győrbe a Szent László kultuszhoz kötődő legjelentősebb műtárgyakat, többek között a Nemzeti Galériától és a Nemzeti Múzeumtól kölcsönöztünk tárgyakat. Erre a kiállításra megjelent egy gyönyörű könyv a herma történetéről és konferenciát rendeztünk negyven előadóval a magyarországi Szent László kultuszról. A rendezvénynek nagy volt a sikere. A kegyképhez kapcsolódóan több alkalommal is rendeztünk kiállítást. Ír vonatkozása miatt ezt elvittük Írországba és Németországba is, ahol a kegykép első másolata található. Nagy érdeklődést váltott ki a corvináról készített kiállításunk is. Kevesen tudják, hogy 2005-ben Bibliotheca Corviniana egésze az UNESCO szellemi világörökség része lett, így a győri könyvtár is világörökségi helyszínnek számít.

– Milyen terveik vannak?

– Járunk ki plébániákra, ahol olyan műtárgyakat keresünk, amik védelemre szorulnak, nagyobb biztonságban vannak nálunk és előbb-utóbb lehetőségünk nyílik a restaurálásukra. Ezek elsősorban liturgikus és ötvös tárgyak valamint könyvek, amikből rendeztünk most egy kiállítást Az egyházmegye rejtett kincsei címmel. Jövőre nyílik a már említett káptalandombi nagy kiállítás, amelynek a kincstár és a 2004-ben megnyílt Apor Vilmos emlékkiállítás is kapcsolt része lesz.

– Hogyan született a Szent László-hermáról és a kegyképről szóló film?

– Bármekkora kultusz van is a két műtárgy körül, korábban nem készült sem jelentős kiadvány, sem film bemutatásukra. Mi nagyon szerettük volna megismertetni az emberekkel a két műtárgy történetét. A film lehetőségei egyértelműek. Mindkét film készítéséhez forgattunk az érintett helyszíneken:  a kegyképről Magyarországon, Németországban és Írországban,  a herma kapcsán pedig Erdélyben, Prágában és Pozsonyban és Győrött. A húsz perces dokumentumfilmek alapos történelmi ismereteket tartalmaznak. Két gyönyörű, rengeteg képpel illusztrált könyvet is megjelentettünk, melyek összegzik tudásunkat erről a két műtárgyról. Reméljük, hogy hozzá tudunk járulni a kultusz erősítéséhez.

– Mit jelent a ma embere számára e kegytárgyakhoz kapcsolódó kultusz?

– Ahogy egyre kevesebben járnak templomba, úgy szűkül azok köre, akik szakrálisan kötődnek ezekhez a tárgyakhoz. Azt gondolom, hogy ez átmeneti állapot. Azt tapasztaltam a kiállítások, valamint könyvek és a filmek készítése kapcsán, hogy vallásos és nem vallásos emberek kapcsolatba kerülve ezzel a témával, egyfajta tisztelettel néznek magukra a tárgyakra. Érzékelhetően él az emberekben a vágy a szent iránt. Fontos feladatunk, hogy segítsük életben tartani a kultuszt, nemcsak itthon, hanem az érintett országokban is. Írországban két templom is van, egyik például Dublin központjában, amit a kegykép tiszteletére szenteltek fel. A kép azonban nálunk van, így ott sokkal nehezebb életben tartani tiszteletét. Az előző évszázad közepén egyházi körök nagy szerepet vállaltak a kultusz elindításában, aminek erősödése folyamatos volt. A „nyugalmasabb” hetvenes-nyolcvanas évek után a kilencvenes években, a kegykép könnyezésének 300. évfordulója kapcsán erősödött fel ismét a szakrális-kulturális kapcsolat a két ország között.

– Tudja közvetíteni ezt egy tárgy?

– A Szent László-hermánál mindig úgy érzem, hogy a szent király elnéz felettem, amikor belenéznék a szemébe. Azt gondoltam, azért mert magasabban van. Aztán egyszer, amikor a külső vitrint restaurálták, áthozták a hermát a kincstárba. Fejmagasságban tettük be a vitrinbe, de akkor is az előtte álló felett nézett el. A művész célja valószínűleg az volt, hogy Szent László az örökkévalóra irányítsa a tekintetünket. A médiának nagy szerepe van abban, hogy mennyire állnak ezek mögé a szent tárgyak mögé.

– Milyen módon él a kultusz ma?

– A kultusz közös ápolásának egyik nagy eredménye a szakrális-kulturális kapcsolatok kialakulása. A kegykép könnyezésének háromszázadik évfordulóján ír vendégek érkeztek hozzánk. Ezt követően a püspök úr vitt ki kegyképmásolatot Írországba. Később kint és itthon is kiállítások következtek, majd a filmet forgattuk. Ennek angol nyelvű változatát kijuttattuk Írországba. Folyamatosan próbáljuk bővíteni azok körét, akiket be lehet vonni a kultuszba. Nagyon jó a kapcsolatunk a kinti nagykövetséggel. Most indítottunk el egy új szálat: a győri Apáczai Csere János Főiskola kórusa és a dublini Szent Patrick egyetem kórusa között épül kapcsolat. 2008-óta a várossal közösen rendezünk Győrött ír fesztivált, amire mindig ír vendégeket és művészeket is hívunk. Minden második évben a fesztivált írországi helyszínen tartjuk. Kicsit más a helyzet a hermával. Nagyváradon a Szent László kultusz mindig nagyon erős volt. A kultuszban jelentőset lehetne előre lépni, ha az érintett városok - Nagyvárad, Nyitra, Győr – összefognának, és együtt próbálnának eredményt elérni a kultusz ápolásában.

Trautwein Éva/Magyar Kurír