Kitől függünk, Istentől vagy az emberektől? – 2007. április 24.

És ez a kijelentés nem olyan közegben hangzik el, ahol ezután tetszés szerint élhettek tovább, hanem kifejezetten ellenséges légkörben állnak ki Krisztus mellett. Vajon mi az oka, hogy nem az ötvenes években, hanem inkább a hetvenes évektől kezdve ürültek ki templomaink? Úgy tűnik, hogy a hitnek nem a szorongatott körülmény, hanem a jólét jobban árt.

Az első háromszáz évben tűzzel-vassal irtották a keresztényeket a Római Birodalomban, s mégis, vagy talán éppen ezért, pont az első háromszáz év elég volt arra, hogy az akkor ismert világban szinte mindenütt élő egyházak alakultak. Könnyű lett volna az akkori vezető embereknek engedelmeskedni, egyrészt nem lettek volna tortúráknak kitéve, másrészt jó pozíciókat kaptak volna, csak éppen a lelküket adták volna el…

Isten mindig messzebb van, mint emberi főnökeink, de közelebb is, itt van a lelkiismeretünkben is. Ha Isten itt is van és ott is van, már igazán nem nehéz a kettő között álló emberi vezetőink iránymutatásait keresztényi kritikus engedelmességgel teljesíteni.

Sánta János