Kívülről már idén elkészülhet a Mátyás-templom

– Mikor és miért kezdődött el a felújítás?
– 1998-ban került a templom egyházi tulajdonba, és a híreszteléssel ellentétben nem visszakerült, mert korábban sosem volt egyházi tulajdon, hiszen a kegyúré volt, és az elmúlt 150 évben is királyi, illetve állami építkezések folytak rajta. Amikor megkaptuk a templomot, az akkori plébános, Fábián János kanonok úgy döntött, érdemes megnézetni, milyen állapotban van, amit kaptunk, és elindított egy épületdiagnosztikai vizsgálatot. Ezt csak 2001-ben tudtuk befejezni, pár hónappal azután, hogy bevezettük a belépődíjat, amivel némi anyagi forráshoz jutottunk. A felmérés eredményét át is adtuk a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, azonban 2002-től új kormánya volt az országnak, így ez az ügy jó két évig talonban maradt.

– Miért vette át az egyház az épületet, mielőtt az előző tulajdonos felújította volna?
– Tulajdonképpen a mostani beruházás is az előző tulajdonos, az állam szolgáltatása, hiszen az állam állja a költségeket. A minisztérium sajnos úgy döntött, hogy az állam nem támogatást ad a tulajdonosnak, hanem maga dolgoztat az egyház tulajdonán. 2006 tavaszán a Reneszánsz Zrt – Magyar Építő Zrt. konzorciumnak, mint generálkivitelezőnek adta ki a munkát: az orgonaépítés kivételével mindenért ez a konzorcium felel. E döntésekkel négy évvel ezelőtt kijelölték a felújítási munkák kereteit, amelyek ma is érvényesek.

– Szükséges volt a belépő szedése? Sokan róják fel az egyháznak, hogy pénzért lehet belépni a templomaiba, főleg nyugaton.
– Nehéz döntés volt, de korábban gyökeret vert egy olyan gondolkodás, hogy a Mátyás-templom úgy van itt, mint a Gellért-hegy, és bármikor be lehet menni nézelődni. Ekkoriban a Mátyás-templom úgy híresült el, mint ahová lehet ugyan misére járni, de nem biztos, hogy érdemes, mert vásári zaj van. Ez egyébként a templom hagyományosan gazdag és igényes zenei életét is zavarta. A belépő bevezetésének fő eredménye nem az volt, hogy több pénzünk lett, hanem hogy világosak lettek a határok: a turizmus kilenctől ötig tart a templomban – kivételek persze lehetségesek – a templom fő feladata viszont a hitélet szolgálata, a turizmus ennek van alárendelve. A reggeli és esti órákban, valamint vasárnap az istentiszteleti időben így csak a híveké a templom. A templom élete tehát 2001-ben rendeződött, és ez a rend a legnagyobb érték a számunkra. Ugyanakkor a bevételeknek köszönhetően azóta tudjuk rendszeresen karbantartani a templomot. A rekonstrukciós munkák indulása előtt évente kétszer kellett nagy tetőjavítást csinálni, és évente kellett ellenőrizni a kőfaragványainkat, hiszen akkoriban az volt rólunk a fő hír, hogy hullanak a kövek a templomról, és az épületet életveszély miatt körül kellett keríteni.

A turisztikai bevételekre a felújítás után is szükség lesz, mivel az üzemeltetés költségei növekedni fognak. Most bekenték a tornyot egy hidrofobizáló anyaggal, azaz nem fog a víz ki-be járni benne, mint eddig, de az nyolc év múlva már nem sokat véd. Lehet, hogy mire kész lesz a templom, a tornyot és az összes homokzatot már újra kell hidrofobizálni. Továbbá komoly gépészet kerül a templomba, hiszen a jelenlegi igénybevétel mellett például lehetetlen természetes úton kiszellőztetni az épületet, téli időszakban pedig fűteni kell, már csak a zenei élet miatt is: a padban ülni még lehet nagykabátban, de hegedülni már kevésbé. Mindennek bizony megvan az üzemeltetési költsége, és számolni kell azzal is, hogy a berendezéseket idővel le kell majd cserélni. Az utóbbi években egyébként elértük, hogy a turisztikai szakma megbízható partnerként tekint a Mátyás-templomra, tavaly háromszáznál is több utaztató szervezettel volt szerződésünk.

– Mi történt 2002-ben?
– Akkor elfeküdt az ügy. Két évig olyan nyilatkozatok születtek, hogy a minisztérium nem tud és nem is akar segíteni az ügyben, a Mátyás-templom különben is az Egyházé. 2004-ben történt a változás, a plébános meghívására a kulturális miniszter tavasszal meglátogatta a templomot, és ígéretet tett arra, hogy állami forrásból felújítják, valamint hogy „októberben jönnek az ácsok”. Végül is őszintén beszélt, megmondta, hogy októberben állvány lesz a tornyon, ami ugyan nem lenne szükséges, de neki fontos. Végül úgy alakult, hogy épp a Gyurcsány-kormány hivatalba lépése után három nappal kezdték el fölállványozni a tornyot. Persze ekkor még csak a tervezési folyamat indult el, az állványt kutatóállványnak nevezték, de mi nem sűrűn láttunk rajta embert.

– Az egyháznak van beleszólása a munkálatokba?
– Mint tulajdonosnak, valami kevés igen, de jogilag meglehetősen szűk a mozgástere: a szerződéseket ellenjegyezte, azóta pedig átad vagy nem ad át munkaterületet, illetve átveszi vagy nem veszi át a kész munkát. De hát lehet olyan, hogy nem vesszük át a tornyot? Azonban a plébánia él a templomban, és semmit nem érdemes a tulajdonos ellenére megvalósítani. A felújításban részt vevő felek tehát együttműködésre vannak ítélve. Sajnos a közbeszerzési törvény olyan merev, hogy egy 2006-ban megkötött szerződést 2010-ben is pontosan ugyanúgy kellene végrehajtani, pedig azóta a műszaki területek sokat fejlődtek, már a technológia sem ugyanaz. Hiába lenne meg a rugalmasság minden fél részéről, a törvény szerint nem lehet eltérni a szerződéstől.

– Közös megállapodással sem?
– Nem, mert közbeszerzésről van szó, és nem valósítható meg más műszaki tartalom, mint amire kiírták a pályázatot. Kimondhatjuk, hogy a jelenlegi közbeszerzési rendszer alkalmatlan az ilyen volumenű műemlékfelújítások kezelésére. De vannak nehézségek az állami finanszírozással is. A beruházó 2009-ig ragaszkodott a 2010-es véghatáridőhöz, habár az már a kezdet kezdetén sem volt reális. 2009 tavaszán módosították a szerződést, a Gyurcsány-kormány bukása előtt öt nappal. Ekkor a véghatáridőt 2012 decemberére módosították. E módosítással a bruttó beruházási összeget hatról majdnem nyolcmilliárdra emelték, amit az ütemezés változásával indokoltak. A szerződésben rögzített fizetési ütemezést a beruházó már a következő évben sem képes teljesíteni: az állam az idei beruházási összeg harmadát, ötszázmillió forintot tud csak folyósítani. Ezzel a 2012-es befejezés reménye elszállt. Mi már most úgy számolunk, hogy 2013 előtt nem lesz kész a templom.

A homlokzatok lassan készen állnak, a tornyon folyik még munka, a tető kész. A városkép szempontjából tehát idén elkészül majd a Mátyás-templom. Ezután jön majd a templombelső felújítása. Abban ugyan még a beruházás kezdete előtt megállapodtunk, hogy a templom hitéleti és turisztikai működése folyamatos lesz, ez a kivitelezési szakasz mégis erősen korlátozhatja a templom életét. A következő időszakban igen összetett munkát kell végezni, sok restaurátori szakág munkáját kell összehangolni, ami a kivitelezőtől rendkívüli erőfeszítést igényel. Ezt a magunk eszközeivel igyekszünk segíteni, de a plébánia nem engedhet a restaurátori alapelvek érvényesítéséből, például a gondos dokumentálásból munka előtt, közben és utána is.

Az interjú második részét holnap, szombaton olvashatják. A második részben a templom körüli temetőről, az ablakok cseréjéről, a templom egyedülálló szecessziós díszítéséről valamint a liturgikus tér kialakításáról is szó esik.

Szilvay Gergely/Magyar Kurír