Körlevél a katolikus iskolákért való gyűjtésről

I. A rendszerváltás óta eltelt időben felállt Magyarországon katolikus oktatás egész rendszere: az óvodától az egyetemig. Az iskolák nem azonos arányban vannak jelen az egész ország területén, így még szükséges lehet új iskolák alapítása is, de lényegét tekintve a katolikus oktatás rendszere mar kialakult.
Így figyelmünk most már meglevő iskolarendszerünk minőségi megújulására kell, hogy irányuljon.
Most nézzünk egypárat a katolikus oktatás fontos feladatai közül:
II. Az egyházi iskolák élő, egyházi közösségek legyenek, melyek és átadják a hitet;
Ez talán a legfontosabb feladat. Ezt senki és semmi más nem végezheti el helyettünk. Ezt értékelte sokra pap-professzorában: Sík Sándorban tanítványa a szegedi egyetemen: Radnóti Miklós is. Ezt írta róla:
Egy költőt ünnepeltek itt, // ki Krisztust kiált, mikor // az erőst is megtörte már a próba, // s bárány helyett a farkast hirdeti, // s kemény öklére büszke Európa." (Köszöntő: 1939-ben’)
A katolikus iskola nyíltan vállalja — mint iskola is! — a katolikus hitet, ember és világképet, s az ebből fakadó erkölcsi igényességet. S ezt csak elkötelezett emberekkel lehet megvalósítani. Viszont ha egy keresztény iskola valóban az, akkor rende1ke~it~ oktatás-nevelés egész területén egy plusz erőforrással: s ez a katolikus hitünkből fakadó speciális, 2000 év óta jelenlévő "eszköztár”: a hit, a lelkiismeret, az aszkézis, a ,,másokért va1óság" elve, a hazaszeretetre, a nemzeti kultúra megbecsülésére nevelés– a személyes és kollektív példa által. A keresztény emberkép realista: nem Szókratész vagy Rousseau naiv idealizmusa. Az embernek küzdenie kell, hogy önmaga hibáit legyőzve: közösségi emberré, teljes emberré váljon. S itt meghatározó a hitből fakadó élet szerepe. Ezt mindenekelőtt erősíteni kell!
Régóta panaszoljuk: ami legjobban hiányzik az a hitét felnőtt módon ismerő, azért kiálló, mellette elkötelezett hivő keresztet Ennek megalapozása kell, hogy katolikus iskoláink egyik igen fontos feladata legyen.
Hogy hitünk „rationabile obsequium” ész-szerű hódolat legyen, ez a katolikus iskolák egyik igen fontos feladata. Ugyanis észre kell vennünk: hogy “Két front küzd ma az emberért: az istenellenes humanizmus és a keresztény humanizmus. A válságba jutott mai embernek választania kell: Istennel, vagy Isten ellen? Ez a kérdés! Meggyőződésünk, hogy az ember felszabadításának és istenivé válásának egyetlen járható útja van: és ez nem más, mint a testté lett Ige, Jézus Krisztus."
Szolzsenyicin írja: “Az oly igen ünnepelt haladás minden technikai sikere, az űrhajózással együtt nem képes kiemelni minket abból az erkölcsi nyomorúságból, amelybe a XX. század zuhant."
André Malraux pedig nyíltan bevallotta: “Isten halála” után ember is meghalt. S közben tanúi vagyunk a visszatérésének” a gondolkodó emberek, főleg a fiatalok vallás felé fordulásának. S ez érthető is, hiszen ahogy André Frossard írta: ,,Elég tapasztalatot szereztünk már a gyűlöletről, hogy tudjuk, hogy az igazság nem e világból jön.”
Egy katolikus szülő mondta: mikor beírattam fiamat egy iskolába, egy célom volt: hogy hivő, keresztény, becsületes ember legyen. Ha pedig van hozzá tehetsége, akkor azt is bontakoztassa ki, mint talentumot, minél jobban.”
Ebben az értelemben kell, hogy iskoláink ,,elit iskolák” legyenek, hogy emberségben, keresztény hitben elit fiatalokat neveljenek. Akik segítik a gyöngét, megértik a fogyatékost, vagyis akik valóban emberek és keresztények.
De ugyanakkor minden lehetőséget meg kell adni, hogy talentumait a mi iskoláinkban is minden gyermek úgy kamatoztathassa, hogy ,,sokszoros termést” hozzon.
Katolikus iskoláink gyermek-központúak, nem a gyermeknek mindent megengedő ,,kiszolgálói” értelemben, hanem a keresztény szeretetből fakadó igényes követelmények következetes megvalósítása értelmében.
Ismerjük a mai élet kísértéseit. A szülők egy jó része elvesztette tekintélyét gyermekei előtt, odadobják a ,,gyeplőt” a lovak közé, szülői hivatást feladva, gyermekeik kegyeiért versenyeznek pénzzel, mindent megengedő magatartással. Ez egyben felveti az iskolák és a szülök kapcsolatának, a szülők ,,formálásának” nagy kérdését is.
Sok szülő így – szándéka ellenére – mindent megtesz, hogy gyermekét felnevelje, s ennek eredményeként felnőtt gyermekeit végleg elveszítse. Mikor II. János Pál pápa Párizsban járt, egy fiatal így nyilatkozott a vele való találkozásról: ,,legnagyobb élményem az volt, hogy először találkoztam a Szentatya személyében olyan emberrel, aki komolyan vett minket, mivel mert követelményeket támasztani.”
Mikor megkérdezték a szentatyát, nem fél-e, hogy az Egyház kemény erkölcsi követelményei elriasztják a fiatalokat, a Szentatya így válaszolt: ,,Jobban bízom a fiatalokban. S az Egyház nem kemény, hanem igényes követelményeket támaszt velük szemben.”
Katolikus iskoláink bátran szembeszállnak a fogyasztói társadalom bálványaival, a hasznossági szemlélettel, az erkölcstelenséget gyakran nyíltan hirdető és kívánatosnak bemutató médiumokkal és közgondolkodással.
,,Bátran”, hiszen bátorság kell ehhez. Mécs László írta: a pisztrángoktól én azt tanultam, hogy szemben úsznak ők az árral…” Mintha a korszellemtől, a média hatalmától szinte ,,megbabonázva” lennénk sokszor. Pedig mar Prohászka püspök ezt írta: „… a kisebbrendűségi érzéssel megvert apostol – nem apostol többé…”.
A katolikus iskola minden keresztény hivatás: így a papi és szerzetesi hivatásnak is melegágya. Ugyanis Jézus Krisztus ma is hív fiatalokat szolgálatára. Csak ezt rajtunk keresztül teszi, s fontos küldetése van egyházi iskoláinknak is.
Végül kell, hogy a Magyar Katolikus Egyház úgy tekintse iskoláinkat – az óvodától az egyetemig –, mint amik az Egyház legdrágább kincsei, jövőnk reménységei.
És ki kell fejezni hálás köszönetünket nevelőink, iskolai dolgozóink áldozatos munkájáért. Õk ,,egyházi küldetést” teljesítenek. Katolikus iskoláink állami feladatokat látnak el, a közoktatás részei, ezért elvben ugyanazt a támogatást kapják az államtól, mint az önkormányzati iskolák. Ez eddig nagyjából fedezte az üzemeltetési költségeket. Ugyanakkor katolikus iskoláink karbantartása, tatarozása, de akár csak évi festése is már túllépi ezeket a kereteket. Ha azt akarjuk, hogy iskoláink korszerűek legyenek, ellátva a szükséges eszközökkel, akkor nekünk is áldozatot kell hozni értük. Az egyházmegyék és szerzetesrendek is komoly áldozatokat hoznak katolikus iskoláinkért, s ehhez kérjük a jövő vasárnapi gyűjtés alkalmából kedves testvéreink nagylelkű támogatását is. Hiszen a mi katolikus gyermekeink neveléséről és így keresztény és magyar jövőnkről van szó.
III. Kedves Testvérek! De Lubac bíboros írta: „Nem igaz, hogy az ember, mint olykor mondják, nem tudja Isten nélkül elrendezni a Földet. Az viszont igaz, hogy Isten nélkül nem tudja azt megvédeni az embertől.”
Adja Isten, hogy katolikus iskoláinkban olyan fiatalok nevelődjenek, akiktől nem kell megvédeni a világot, hanem akik áldás lesznek a világnak!
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia/MK