Érdemes két-három szót szólni arról, hogy ez a közös ima nem kedvtelés kérdése, ha rajtam múlna, talán kötelezővé tenném a részvételt. Azért, mert Jézus is kötelezővé teszi a főparancsot. Most még a bűn miatt megosztottak vagyunk ahhoz, hogy önként tegyük, ezért kell, hogy kötelező legyen.
Megoszt bennünket a jó és a rossz együttes jelenléte, noha tudjuk, hogy a rossz soha nem partnere a jónak. Mert a jó a húzóerő, a rossz pedig a visszahúzó erő. A rossz már csak azért sem erősebb, mert hosszú távon nézve letagadhatatlanul előre halad a világ, és nem visszafelé. Ha nem munkálkodunk az emberiség és a világ egységén, akkor biztosan a szétesés felé haladunk. És ha nem munkálkodunk egyházaink egységén, akkor biztos, hogy nőnek a szakadékok.
Tegyünk meg mindent az egységért, amely messze több, mint az, hogy a felekezetek pl. mennyit engednek saját nézeteikből egy közös Hiszekegy megszületéséért. Nyilván ez sem mellékes, de az egység kérdése messze magasabbra mutat: nem tartalmi, hanem életkérdés! Krisztus életét nem oszthatjuk tovább!
Sánta János