Közösség a megbékélésért Ruandában

Az Emmánuel Közösség 1990 óta van jelen Ruandában, ahol 600 tagot számlál. A tagok kilenc körzetben dolgoznak, melyek mindegyikének van egy saját megbékélési missziója. Christophe Habiyambere először egy fiatal nő történetét meséli el, aki ma már édesanya, de mindössze kilenc éves volt az 1994-es ruandai népirtás idején. Szeme láttára mészárolták le egész családját, és a gyilkosok egyike fegyverrel kényszerítette, hogy megegye apjának egyik levágott ujját. A kislány a sokkhatás következtében megnémult. „Éveken keresztül írásban kommunikált” – meséli Christophe Habiyambere, aki a Kigaliban működő Emmánuel Központban hosszú időn keresztül kísérte figyelemmel ennek a nevelőszülőknél elhelyezett kislánynak a sorsát.

Néhány évvel ezelőtt ez a fiatal lány azt kérte, hadd találkozhasson családja gyilkosával, aki Kigali mellett, Gikondóban tölti börtönbüntetését, mert meg szeretné mondani neki, hogy megbocsájtott. „Különös módon – meséli Christophe – ez a gyilkos mindjárt a börtönbe kerülése után megtért, és az általa elkövetett gyilkosságok emléke éjjel-nappal kísértette őt. Amint meghallotta, hogy a fiatal nő azt mondja neki, hogy megbocsájt, könnyekben tört ki. A fiatal nő pedig visszanyerte a hangját és ma újra tud beszélni…”

Christophe Habiyambere több tucat hasonlóan felkavaró megbékélési történetről tud, melyeknek abban a két spirituális központban volt tanúja, melyet az Emmánuel Közösség nyitott Ruandában. Az Irgalmas Jézus Központban, melyet 1994-ben Ruhangóban alapítottak, minden hónap első vasárnapján húszezer ember gyűlik össze a „belső gyógyulás napjára”, ahol először tanítás hangzik el, majd szentségimádást tartanak – írja a La Croix.

„Ez alkalom arra, hogy azok, akiket sérelem, megaláztatás ért, találkozhassanak az Úrral – folytatja Christophe. Az áldozatok megszámlálhatatlanul sokan vannak: nők, akiket megerőszakoltak, és azóta AIDS-ben szenvednek; védtelen özvegyek és árvák… Leggyakrabban sanyarú anyagi körülmények között élnek, és személyes segítségre szorulnak, hogy lassanként el tudják engedni a gyűlölet és a bosszú érzését.” Ehhez hosszú utat kell megtenniük: ebben segíti őket az Emmánuel Közösség.

A másik Emmánuel-központ Kigaliban – kétszáz elhagyott gyerek befogadása mellett – „SOS szentségimádási éjeket” szervez. Minden péntek este világi tagok váltják egymást az Oltáriszentség előtt, és imádkoznak mindazokért a személyekért vagy dolgokért, akikért vagy amikért az emberek akár írásban, akár szóban könyörgést kérnek tőlük.

A ruhangói és a kigali központ olyan, akár két „kikötő, ahol az ember békére lel egy viharos átkelés után”. Christophe Habiyambere az intézmények nemzetközi jellegére is rámutat, hiszen nemcsak Ruandából, hanem a Kongói Demokratikus Köztársaságból, Ugandából és Burundiból is felkeresik őket.

* * *

A Emmánuel közösség Magyarországon is jelen van. Tevékenységükről, programjaikról honlapjukon tájékozódhatnak, de olvashatnak programjaikról a Magyar Kuríron is, Mozgalmak vagy Programajánló rovatunkban.

Magyar Kurír