A köztársaság új elnökének krédója

A Sólyom Lászlóról eddig felvázolt portrékban már felbukkantak a keresztény vonatkozásokra történő utalások. Méghozzá nem csupán a személyes vallásosság szintjén, hanem az eddigi életművet meghatározó gondolatai elemekként. Olvashattuk, hogy nagy befolyással volt gondolkodására a XX. század két nagy teológusa: Karl Rahner és Teilhard de Chardin. Érdemes felidézni, hogy miként jelentek meg konkrétan ezek a teológiai tartalmak az Alkotmánybíróság első elnökének munkájában.

A legkifejezettebben a halálbüntetés eltörlésének indoklásában jut kifejezésre. A határozat alapja, hogy az emberi élethez és az emberi méltósághoz való jog elválaszthatatlan egységet alkot, amitől önkényesen senkit nem lehet megfosztani. Az emberi méltóság elsődleges tartalma, hogy az emberi személyiségnek van egy olyan magva, ami egyedi, nem megismételhető és senki más számára nem hozzáférhető. Ha valakit megfosztanak életétől, akkor ezzel méltósága is sérül, hiszen test és lélek összetartozik. Ez a fajta emberkép mélyen a keresztény hagyományban gyökerezik. Egyfelől az emberi személyiség egyedisége, amit a keresztény teológia az istenképiségre vezet vissza. Másfelől test és lélek szoros összetartozása, ami bizony elhomályosult az elmúlt évszázadokban, de éppen Karl Rahner hívta fel rá újból a figyelmet, hogy a keresztény hagyomány eredeti tartalma szerint ez a kettő nem választható szét manicheus módon. Sólyom László maga utal ezzel kapcsolatban Rahner inspirációjára.

A vallásszabadsággal kapcsolatban elhangzott, hogy a vallás a hívő ember egész személyiségét átfogja, élete minden területét érinti és meghatározza. Maga a vallás az emberi minőség része, az emberi személyiség lényegét érintő ügy, amelynek szabad kibontakoztatása alapvető jog. A vallásnak ez a felfogása szintén a fentebb vázolt egységes emberképen alapszik. Az állam és egyház együttműködő szétválasztása elsődlegesen a vallásos ember és közösség érdekében valósul meg, hogy az állam feleslegesen ne telepedhessen rájuk intézményeivel. Az állam világnézeti semlegessége sem jelenti a közömbösség pártfogását, hiszen az államnak nagyon is el kell ismernie azokat az erkölcsi értékeket, amiket az egyházak jelenítenek és valósítanak meg működésükkel.

A köztársaság újonnan választott elnökének első beszédében ismételten olyan elemek jelennek meg, amelyek méltán töltik el örömmel a keresztények szívét. Maga a beszéd záróakkordja, amely a szív fölemelésére buzdít, szinte közvetlen liturgikus utalás. Talán nem véletlen, hiszen a liturgia a népért végzett közszolgálat. Az új elnök ilyen fajta közszolgálatként fogja fel feladatát.

A programadó beszéd az alkotmány mibenlétét is olyan megvilágításba helyezi, ami határozottan túlmutat az alkotmánynak pusztán politikai közlekedési szabályként történő felfogásán: „Az alkotmány nemcsak intézményeket és hatásköröket szabályoz, hanem mindenek előtt és mindenek felett erkölcsi értékeket nyilvánít ki, amelyek meghatározzák a Magyar Köztársaság jogrendjét, az emberek jogait”. Sólyom László szájából ezek a szavak nem hatnak üres frázisként, hiszen az Alkotmánybíróság volt elnöke már megmutatta, mit jelent az értékek hatékony védelme. Különösképpen az emberi méltósághoz és az emberi élethez való jog, valamint az emberi véleménynyilvánítás szabadsága áll a védendő értékek között első helyen, ahogy egész eddigi tevékenysége során is, mint láthattuk.

Az alkotmánynak – mint „mindenek felett” erkölcsi értékeket kinyilvánító intézménynek – a megjelenítése pedig felidézi a láthatatlan alkotmány koncepcióját. Ez a láthatatlan alkotmány azon a sokszor hangoztatott felismerésen alapszik, hogy a modern, demokratikus állam olyan erkölcsi feltevésekből él, amelyeket ő maga nem tud sem megteremteni, sem biztosítani. A láthatatlan alkotmány felfelé való nyitottsága biztosíthatja, hogy az említett erkölcsi értékek visszatérhessenek a társadalom életébe.

Szopkó Márk

Keresztény Közéleti Akadémia