Szerintem ez annak a jele, hogy az ember megpróbál mindenen kívül maradni. Mindent kívülről látni és megítélni. Semmibe nem akarunk belefolyni, de mindenről tudni szeretnénk. Ez egy bújtatott önistenítés. Kívül állni mindenen, de mindenről véleményt alkotni. Mindentudás, és sérthetetlen, megközelíthetetlen, háttérbe húzódó ellenőrző figyelem. Nehogy valamiről lemaradjunk. Csak az a baj, hogy közben önmagunkról maradunk le. Elhanyagoljuk magunkat.
A második isteni személy Jézus Krisztusban eljött közénk, hogy mindenbe belefolyjon, de csak annyira, amennyire lényege megváltoztatható és Isten világába felemelhető. Szavaival és tetteivel, máskor hallgatásával, de főleg szenvedésével és kereszthalálával már mindeneket megítélt. Ha hamarabb nem, az idők végezetekor erre mindenki rá fog jönni.
Sánta János