„Kőkorszaki” gyóntatószékekre bukkantak Gyöngyösön

A gyöngyösi ferences templomban felújítási munkák folynak. A falak és pillérek felületének tisztítása közben a templom mellékhajójában két befalazott falfülkére akadtak. A padozat szintjénél kezdődő fülkéket valószínűleg a 17–18. században alakították ki. Az egyiket augusztus elején ki is bontották, és a szakemberek nem kis meglepetésére egy tökéletes, ma is használható, ősi gyóntatófülkére bukkantak. A félkörívben záródó fülke, melyben téglából kialakított pad található, épp akkora, hogy akár egy testesebb szerzetes is kényelmesen elhelyezkedhet benne. Hátát a falnak támaszthatja, s a fejénél jobbra és balra lévő egy-egy mívesen kialakított, hosszúkás réshez illesztheti fülét. A szerzetes „biológiai lenyomata”, vagyis a falnak dőlő fej és test alakja ma is tökéletesen kivehető a mészfestésű falfelületen.

A gyónók, akik a ferences templomokban mindig nagy számban végezték szentgyónásukat, a fülke külső oldalán, a paptól jobbra vagy balra térdepelve, a résen át, fülbe gyónhatták megbánt vétkeiket, meghallgathatták a pap intő szavait, tanácsait és tudomásul vehették a kapott elégtételt, penitenciát. Erre szolgáltak e fülkék, az ország ez ideig egyetlen ismert kő, helyesebben tégla gyóntatófülkéjében. Azt is mondhatnánk, hogy Gyöngyösön a falnak is „füle” van. S a felfedezést csak azért nem nevezzük páratlannak, mert augusztus 24-én reggel 9.30-kor a sajtó képviselőinek jelenlétében a másik falfülkét is kiszabadítják, amely alakját és eredeti funkcióját tekintve valószínűleg az első párja lesz.

Harsányi István, a ferences rend főépítésze szerint a gyóntatófülkéket az 1600-as évek második felében vagy legkésőbb 1718 és 1721 között alakították ki, amikor a templomot bővítették.

Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír

(lt)