Kommunikáció – 2005. július 29.

A kommunikáció olyan valaminek a közlése, amit eddig nem tudtunk. Minden közlésnek Isten az ősforrása, aki belső életét feltárja a teremtésben, majd még jobban feltárja az ember megváltásában, Jézus Krisztusban. És ezzel összefog bennünket.

Közölni valamit tehát nemcsak annyi, hogy tudatom a másikkal, amit eddig nem tudott, hanem az is, hogy kommuniót, közösséget teremtek.

Az nem számít kommunikációnak, ha csak fedezék mögül mer az ember valamit mondani, történetesen fegyverrel. Ez nem teremt közösséget, hanem a meglevőt is szétrázza.

Isten mindig felelősséget vállal azért, amit mond, nem húzza ki magát közlendőjéből, nem azért mond valamit, mert a megbízója ezért fizeti. Vajon hányan vannak, akik ilyen felelősséggel írják a cikkeket és a könyveket. Övék-e a gondolat, vagy a megbízójuké, aki esetleg nem is mer a színre lépni. Egy közleményben benne van a közlő, ha akarja, ha nem.

Csak akkor szóljunk, ha vitára merjük bocsátani mondanivalónkat. Ha rá szabad kérdezni arra, amit mondottunk. Különben inkább hallgassunk, mert többet használunk vele. Hallgassuk Isten Szavát, Akitől minden értelmes mondanivaló származik.

Sánta János