Konferencia és szentmise Prohászka Ottokár emlékére

Köszöntőjében Kuminetz Géza rektor bejelentette: a szeminárium impozáns dísztermét Prohászka Ottokár teremnek nevezik el. Méltó, hogy a jeles papnevelőnek, a hittudományi kar egykori dogmaprofesszorának emlékét – aki az 1927-ben az épület falai között hunyt el – eképpen is őrizze a szeminárium.

Ebben az évben április 8-án emlékeztünk Széchenyi István halálának 150. évfordulójára. Kőrösiné Merkl Hilda a Prohászka Gimnázium igazgatója és a Széchenyi Emlékbizottság elnöke idézte fel Prohászka Széchenyiről írt gondolatait: „Széchenyi Istvánnak volt érzéke e felsőbb világba való behatolásra s éppen gyakorlati érzéke volt összhangban a szellemi életnek azzal a sajátos tendentiájával, amit vallásnak hívunk. Az ilyen gyakorlati embereknek a vallásossága nem abstract világnézetek kialakításában, nem philosophiai elmélyedésben s tanoknak rendszerbe foglalásában áll, hanem az élő Istennel való eleven kapcsolatban, hozzá való gyakorlati magatartásban, tehát eleven életben.”

Szabó Ferenc SJ előadásának témája Prohászka történelemszemlélete volt, melyben mindig Isten tervét és az idők jeleit kereste. Õ hívta fel a figyelmet a teológiának és az egyháznak a történetiségére is, a történelemben való alakulására, amelyet később a II. Vatikáni Zsinat tanításában találunk meg.

Orvos Levente plébános az egyházias érzület mibenlétét fejtegette Prohászka műveiben, végezetül Barlay Ö. Szabolcs, a Prohászka kutatócsoport tagja emlékeztetett, hogy az elmúlt évben öt kötetet jelentett meg az ún. jubileumi sorozatában, melyben többek között sajtó alá rendezte  Horváth Kálmán adatgyűjtését Székesfehérvár püspökéről munkatársával, Felsővályi Ákossal.

A megemlékezés szentmisével zárult az Egyetemi templomban, ahol a nagy szónok, lelkivezető egykor az utolsó beszédét mondta. Spányi Antal székesfehérvári főpásztor a szentmise elején méltatta püspök-elődjét, akinek óriási hite, szociális érzékenysége, lelkiereje ma is példamutató, és nagy szüksége van társadalmunknak erre az útmutatásra. Kuminetz Géza rektor szentbeszédében hangsúlyozta: Prohászka megvalósította a katolikus életeszményt, nemcsak erényei és értelme, hanem Isten ereje is inspirálta tevékenységét. Szívvel és lélekkel, minden erejével a Katolikus Egyházért dolgozott. Programját így foglalhatnánk össze: Krisztushoz kell visszavezetni a népeket, hiszen nincs más út, csak Krisztus útja.

A szentmise végén a szeminárium udvarán felállított szobornál sokan koszorúkat helyeztek el, és együtt imádkoztak Spányi Antal püspök vezetésével.

Székesfehérvári Egyházmegye/Magyar Kurír

Képek: Berta Gábor