A kongói egyház a keleti háború ellen

„Gyászos feldarabolási és megszállási terv” megvalósítása van folyamatban – mondta ki nyíltan már július elejétől a Kongói Demokratikus Köztársaság Püspöki Konferenciája (CENCO) Kinshasában, hogy felhívja a figyelmet „a nemzet egységét meggyengítő stratégiára”, az ország természeti kincseinek „kaotikus és törvénybe ütköző” kitermelésére, és „mindenre, ami a különböző etnikai csoportok és a tartományok egymás ellen való uszítását célozza”.

Az említett stratégiák elsősorban Észak- és Dél-Kivut fenyegetik, az ország keleti részének két instabil tartományát, ahol helyi és idegen fegyveres csoportok terrorizálják a lakosságot (mészárlások, nemi erőszak, emberrablás), és lopják a bányakincseket.

Augusztus 1-jén Kinshasában katolikusok ezrei jelentek meg a püspökök által kezdeményezett békés felvonuláson, a „remény menetén a békéért”. A felvonulók, akik egyperces néma csendet tartottak, kisebb-nagyobb csoportokban vonultak a fővárosban Bibliával és rózsafüzérrel a kezükben, imádkozva és énekelve.

„Akciónk célja, hogy felhívjuk a kongói emberek figyelmét: meg kell mutatniuk nemzetközi szinten is, hogy nem akarják ezt a háborút, és nem akarják az ország feldarabolását, mert az egy és oszthatatlan” – mondta el Léonard Santedi, a CENCO főtitkára. Az egyház határozottan elítéli a Kivuban dúló háborút, és tiltakozik a ruandai és az ugandai határ mellett, Észak-Kivuban tanyázó Március 23 Mozgalom (M23) tagjainak büntetlensége ellen.

A mozgalom tagjai a hadsereg elleni lázadók, a Népvédelmi Nemzeti Kongresszus felkelőinek volt tagjai, akik az ENSZ-misszió és a reguláris hadsereg Kongó stabilitását célzó akcióinak dacára töretlenül ellenállnak. Az ENSZ szerint Ruandától kapnak ember és fegyver utánpótlást, bár ezt a hírt Kigali folyamatosan cáfolja.

A békemenet csak az első lépés az egyház részéről. „Egész augusztusban gyűjtést tartunk az összes egyházmegyében, hogy a Caritas Kongón keresztül segíteni tudjunk a károsultakon, és mindazokon, akik szenvednek a háború borzalmaitól” – teszi hozzá Santedi atya. Merthogy a civilek – elsősorban a nők és a gyerekek – súlyos árat fizetnek. Rengeteg a sérült és az erőszakot elszenvedett ember, az ENSZ adatai szerint 200.000 fölött van azok száma, akiknek el kellett hagyniuk az otthonukat, és 30.000 ember menekült át Ruandába és Ugandába.

„A püspökök látogatást terveznek a háború által érintett plébániákra, hogy közelről is lássák, hol mi zajlik, milyen mértékű a katasztrófa, hogy felhívják a figyelmet a helyzetre, és nem utolsó sorban, hogy támogatásukról biztosítsák az ott élőket” – teszi még hozzá a CENCO főtitkára. Más vallási felekezetekkel karöltve a püspöki kar arra készül, hogy diplomáciai tárgyalásokat folytasson az ENSZ Biztonsági Tanácsával, vagy akár főtitkárával, Ban Ki Munnal is.

A kongói egyház szeretne a szomszédos országok hasonló szervezeteivel is összefogni. A Ruandát, Burundit és a Kongói Demokratikus Köztársaságot összefogó Közép-Afrikai Püspöki Konferenciák Szövetségén (ACEAC) keresztül az együttműködés már el is kezdődött, és közösen sürgetik a fennálló helyzet megoldását. Santedi atya szerint az első eredmények biztatóak: „Már elindultak a tárgyalások és a párbeszéd. A helyzet megítélését illetően mind azonos hullámhosszon vagyunk.”

La Croix/Magyar Kurír