Konkoly István püspök beszéde a szombathelyi Egyházmegyei Karitász ünnepségén

15 évvel ezelőtt, 1991-ben lehetőség adódott arra, hogy a korábban megszüntetett Egyházmegyei Karitászszervezetet újraindítsuk. Szervezetünk első feladatának tekintette a plébániai karitászcsoportok megszervezését. Hamarosan kiderült, hogy ez nagy gyakorlati előnnyel is jár.

Ez idő tájt – a balkáni háború idején – ugyanis a zágrábi domonkos nővérektől segélykérés érkezett. Értesítettek arról, hogy rendházukban, illetve a rendház pincéiben közel 3000 menekült zsúfolódott össze, akiknek sürgősen élelmiszerekre van szükségük. A már megalakult plébániai karitászszervezeteink sürgős és lelkes gyűjtést rendeztek, s ennek eredményeként egy húsztonnás kamionnyi élelmiszert küldtünk Zágrábba. Ez az első eredményes karitászakció jó ösztönzést adott a soron következő feladatokhoz. Mindenek előtt gondoskodni kellett arról, hogy egyre növekvő csoportjainknak megfelelő vezetői legyenek. Ezért elindítottuk a csoportvezető képzést.

A szakosított képzés keretében a résztvevők elsajátították a szükséges jogi ismereteket. Hogyan nyújthatnak segítséget a hozzájuk fordulóknak egy-egy nyugdíjazási eljárás folyamán, a különféle segélykérelmek elkészítésekor vagy éppen a betegjog érvényesítése terén. Megismerkedtek a segítségnyújtással kapcsolatos erkölcsi követelményekkel. Hogy mennyire fontos a diszkréció, a kliens bizalmának megnyerése, a ‘rászorulók érzékenységének figyelembe vétele‚ hogy soha ne érezzék megalázónak a segítség igénybe vételét. Megtanulták azt is, hogyan kell elsősegélyt nyújtani, súlyos betegekkel bánni vagy éppen a haldoklók mellé állni.

Az előadók közül Széll Kálmán főorvos úrra, Asbóth Mária jogtanácsosra és Lendvai Rezső mentőstisztre ma is szívesen emlékeznek vissza egykori hallgatóik.

1993-ban újabb fontos lépés történt az Egyházmegyei Karitász történetében. Intézményes formában elindult a családsegítés, Győrvári Edit néni és önkéntes munkatársai hetente három napon (hétfőn, szerdán és pénteken) fogadták a rászoruló embereket. Felmérték a mentális, a lelki és az anyagi szükségleteket, és lehetőség szerint segítséget nyújtottak nekik. Ez néha közvetlen, megnyugtató, erősítő, vigasztaló beszélgetést jelentett. De szükség szerint segítséget nyújtottak ahhoz is, hogy a családok idős, beteg hozzátartozóikat megfelelő szociális otthonban elhelyezhessék. Másoknak pedig megfelelő házi ápolók felkutatásában segítettek.

A legtöbben persze anyagi segítséget igényeltek. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a rendszeres anyagi segítségnyújtáshoz egy megfelelő bázist kell létrehozni. Így jött létre az Egyházmegyei Karitászbolt. A bolt jó minőségű áruval való ellátását főleg külföldi donátoraink támogatásával sikerült biztosítani. Közéjük tartozták a grazi, a klagenfurti az eisenstadti és a bécsi egyházmegyei karitászszervezetek. Tőlük nem csupán a Karitászbolt kapott rendszeres támogatást, hanem a következő években alakuló egyházi intézményeink berendezési tárgyaink többségét is nekik köszönhetjük. Küldtek iskolabútorokat, irodai berendezési tárgyakat, szőnyegeket, függönyöket, szemléltető eszközöket.

Időközben az Egyházmegyei Családsegítő fontos feladatokat vállalt a kórházban is. Ez nem csupán a kórházi betegek gondozásában történő önkéntes közreműködést jelentette, hanem lehetőséget biztosított számukra, hogy információt is szerezzenek a kórházi berendezések, illetve gyógyászati segédeszközök hiányosságairól is. Ezeket az információkat a kórház vezetőivel való egyeztetés után továbbítottuk említett donátorainknak. Õk pozitívan reagáltak erre és 6 kamionnyi ágyat, gyógyászati eszközöket, hiányzó gyógyszereket küldtek a szombathelyi kórház számára. Különösen is kapósak voltak az ún. hidraulikus kórházi betegágyak, amelyekből nagy hiány volt a kórházban. A karitász 20 ilyen ágyat tartalékolt is a raktárában, s ezekből – alkalom adtán – tudott kölcsönözni a kórházból hazakerült súlyosabb betegek számára.

A Karitász intézményszervezése során 1996-ban újabb lépés következett. A családsegítés során ugyanis kiderült, hogy a családokban jelentkező problémák oka a legtöbb esetben az alkohol, illetve kisebb mértékben a drogfogyasztás. Ezért határozat született egy RÉV Szenvedélybeteg Segítőszolgálat létrehozására. Ehhez szükség volt egy épületre. Ezt a Magyarok Nagyasszonya szerzetesrend térítésmentesen a Karitász Alapítvány rendelkezésére bocsátotta. Az épületet pályázati pénzből sikerült rendbe hozatni. A berendezési tárgyakat ide is teljes mértékben a külföldi donátoroktól kaptuk. Külön is hálásak vagyunk Ugri Mihálynak, az egyik grazi plébánia karitászmunkatársának, aki ezen adományok gyűjtését kezdeményezte és a gyűjtés eredményét hozzánk eljuttatta. A RÉV működése sikeresnek bizonyult. Időközben azonban kiderült, hogy a gyógyulás útjára lépő szenvedélybetegeknek szükségük lenne további segítségnyújtásra. Legtöbbjüknek ugyanis a betegsége miatt problematikussá vált a családjával való kapcsolata. Ezért szükségük volt egy átmeneti (éjszakai) szállásra, valamint nappali foglalkoztatóra, hogy ott bizonyos fizikai manuális tevékenységet folytassanak. Egyrészt azért, hogy ez a fizikai foglalkozás is segítséget nyújtson nekik lelki egyensúlyuk stabilizálására, másrészt felkészítse őket a későbbi munkába állásra.

Az új intézmény számára szükséges épületet az egyházmegye bocsátotta rendelkezésre. A berendezési tárgyakat: bútorokat, irodaszereket, fénymásoló és számítógépeket, írásvetítőket pedig Stockholmból, egy ottani magyar, Varga József közvetítésével kaptuk. A Zala Kerámia Vállalat pedig a ház teljes járólap és csempe szükségletét biztosította. Ezen intézmény létrehozásának illetve működtetésének jogi és anyagi feltételeit azért tudtuk biztosítani, mert a Városi Önkormányzat számára kötelező volt egy ilyen intézmény létrehozása. S ők felajánlották, hogy az Egyházmegyei RÉV Ambulanciához kapcsolódóan közösen valósítsák meg ezt az intézményt.

A szociális törvény még egy újabb módosítása volt az apropója a legfiatalabb szociális intézményünk létrejöttének. Ezt pedig úgy hívják: Pszichiátriai Betegek Közösségi Gondozója. Az Önkormányzattal való megegyezés értelmében ennek az intézménynek a megszervezését is közösen vállaltuk, mégpedig a Karitász Családsegítő Intézmény kereteinek igénybevétele illetve kibővítése révén.

A Karitász intézményrendszerének felépítésével kapcsolatos információk után illő lenne röviden szólni az itt látható színes, érdekes kiállítási anyagról is.

Az első, ami a tablók megtekintése során a látogatóknak feltűnhet, hogy a sajtó, nevezetesen a Vas Népe milyen bő terjedelemben tájékoztatta a városi, illetve a megyei közvéleményt az Egyházmegyei Karitász tevékenységéről. A különféle tablókon több mint száz ilyen cikket olvashatnak a látogatók. Ezek az írások nem csupán információkat közöltek a Karitászról, hanem egyúttal mozgósítottak is a Karitász támogatására.

Ezért most utólag is köszönet illeti a Vas Népe szerkesztőségét és munkatársait. A gazdag sajtó anyag mellett ezek a tablók tudósítanak a Karitász sokrétű hazai és külföldi segélyezési akcióiról is.
A Karitász megalakulásától kezdve éveken keresztül bensőséges, szép élményt jelentettek a Karitász-karácsonyok. Az ezzel kapcsolatos bőséges képanyag a folyosón lévő tablókon láthatók. Ezek a karácsonyi összejövetelek nem csupán abból álltak, hogy népes rászoruló embercsoport számára műsoros estet rendeztünk, majd szerény agapé, illetve bőséges ajándékosztás következett. Hanem ezenkívül – a karácsony előtti héten – a karitász önkéntesei otthonukban is felkeresték a látókörükbe került betegeket, időseket és a nagycsaládosokat és megajándékozták őket. Sőt az egyes személyek és családok mellett felkerestek több szociális intézményt is. Így például a bogáti, a táplánszentkereszti szociális otthont a szombathelyi nyugdíjas házat, ás a gencsapáti nevelő otthon lakóit is.

Bőkezű donátoraink jóvoltából nagyobb szabású ajándékozási akcióink is voltak. Ezek közé számíthatjuk a Speidel Fehérneműgyár rendszeres adományait a Győri Keksz és Ostyagyár nagy értékű küldeményeit, amelyekből szinte minden plébánia részesült. Itt a szélső ablak mellett látható amint a plébánosok és karitász munkatársaik rakják be autóikba a különféle adományokat. Nagylelkű donátoraink közé tartoztak Hirschl József egykori siegendorfi plébános, valamint a müncheni Czupy Éva asszony is, akik éveken keresztül sok-sok mikrobusznyi játékot, ruhaneműt küldtek nekünk. Ezek egy kisebb része a Karitászboltba került, a nagyobb részt viszont ismét a plébániákra küldtük ki.

A Karitász Családsegítő rendszeres évi programjai közé tartoztak a gyermeknapi futógálák és kerékpártúrák. Az erről készült felvételek a Szent Márton-kép jobb oldalán láthatók. Nagyon népszerűek voltak a nyári táborok. Az asztalon és az asztal felett láthatók a táborokról készült felvételek. A képek arról árulkodnak, hogy a gyerekek nagyon jól érezték magukat ezekben a táborokban. Az év folyamán az Egyházmegyei Karitász rendezvényein kívül tevékeny karitászmunka folyt a több mint 80 plébániai karitász csoportban is. Erről ad áttekintést a szemben lévő falon látható négy tabló. A képek mellett részletes beszámolók is olvashatók. Ha már a tablóknál tartunk, felhívom a figyelmet a jobb oldalon lévő négy tablóra. Ezeken láthatjuk hogyan dolgoznak a RÉV-ben illetve a nappali foglalkoztatóban a bejáró és az ott lakó kliensek. A tablók alsó részén pedig munkájuk eredményét láthatjuk.

A bal oldali ablak melletti két tablón a Szikla Közösségi Pszichiátriai Intézményünket bemutató képek láthatók. A két sarokban pedig a foglalkoztatott emberek szép munkáiban gyönyörködhetünk.
S végül, de nem utolsósorban szeretném felhívni a figyelmet a mellettem lévő három tablóra. Ezeken a wroclawi és kárpátaljai árvízi segélyakciókkal kapcsolatos képeket fedezhetjük fel. A magyarországi árvizet szemléltető képek négy hatalmas tablón a folyosón láthatók. Kárpátaljára 15db (22 tonnás) kamion hagyta el egyházmegyénket.

Meg kell köszönnöm a plébániai karitászcsoportok önkénteseinek együttérző és önzetlen segélyezési tevékenységét. Hiszen az ő gyors és fáradhatatlan közreműködésük nélkül ilyen eredményeket nem sikerült volna elérni. S ugyanígy köszönet illeti a szállítmányozó cégeket és a kamionvezetőket is, akik az adományokat célba juttatták, s mindezt ők is önzetlenül és önkéntes alapon végezték. Nem is szólva arról, hogy úttalan utakon nagy rizikót vállalva vettek részt ezekben az akciókban. A szombathelyi televízió mindig elkísérte a stábot, és hiteles tudósításokat adott arról, hogy a megajándékozottak milyen hálásan fogadták az egyházmegyénkből érkezett adományokat. Ez nagymértékben hozzájárult az akció hitelességéhez, és jó érzéssel töltötte el az adományozókat. A saját szemükkel láthatták, hogy milyen igaz örömet szereztek szükséget szenvedő embertársaiknak. Befejezésül azt kívánom a jó Isten mindenkit, aki az elmúlt 15 évben részt vett a karitászmunkában – érdeme szerint gazdag bőséggel jutalmazza meg.