Konkoly István püspök beszéde Veres András székfogalásakor

Kedves András Püspök Atya!

Mai ünnepélyes beiktatásod a leköszönő megyéspüspök szolgálatának befejezését jelenti. Engedd meg, hogy ehhez az eseményhez néhány reflexiót fűzzek.

Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani a Gondviselő Istennek, aki megadta nekem a papi hivatás ajándékát, sőt a püspöki szolgálatra is kiválasztott.

Bevallom, hogy nagy szorongással és aggodalommal fogadtam el a Szentatyától a püspöki kinevezésemet. Eszembe jutottak Szent Pál apostol szavai, amelyeket a korintusi híveknek írt: „Gyengeségem tudatában félve és nagyon elfogódottan mentem hozzátok” (1Kor 2,3). Én is ugyanilyen érzésekkel léptem a püspökszentelési oltárhoz.

Tudatában voltam ugyanis annak, hogy egy megyéspüspöknek – a Szentatya szándéka szerint - mindent meg kell tennie az újraevangelizálás sikere érdekében.

1987-ben viszont még nagyon is kétséges volt, hogy egy intézményeitől megfosztott, megfélemlített és az Egyháztól elidegenített hívő közösséget lehetséges-e – a siker reményében – elindítani a lelki megújulás útján.

Hála legyen Istennek azért, hogy ebben a nehéz időszakban hitből fakadó bátorságot, türelmet, lelkierőt és áldozatkészséget adott e nagy feladat teljesítéséhez.

Mindenek előtt arra törekedtünk, hogy híveinkben felkeltsük a hívő keresztény vallásosság iránt való érdeklődést, növeljük, és egyre inkább elmélyítsük a vallási tájékozottságot és bekapcsoljuk őket az egyházi élet vérkeringésébe.

Ennek érdekében elhatároztuk, hogy négy városban: Szombathelyen, Zalaegerszegen, Sárváron és Kőszegen – kiváló előadók közreműködésével – megszervezzük a felnőtt katekéziseket, a hitébresztő és hitelemző konferenciabeszédeket.

3 éven keresztül évente 10-10 alkalommal hívtuk meg és gyűjtöttük össze papjainkat és a híveket. Az előadások után – családias légkörben – lehetőséget biztosítottunk az előadó és a hallgatóság kötetlen párbeszédére. Korábban, templomi körülmények között ez ritkaságszámba ment.

A hitélet erősítése és elmélyítése érdekében püspöki szolgálatom kezdetén megalapítottuk a Katolikus Továbbképző Intézetet, amely jó lehetőséget biztosított rekollekciók, lelkigyakorlatok, lelki napok tartására, valamint különféle képzésekre és továbbképzésekre.

Itt készültek fel hivatásukra világi hitoktatóink, ifjúsági kiscsoportvezetőink és karitász munkatársaink is.

A különféle képzések között fontos kezdeményezésnek tekintettük a keresztény családi életre felkészítő tanfolyamot. Ez utóbbi 17 év óta még mindig működik. E tanfolyam keretében évente átlagosan 100, 16 és 25 év közötti fiatal készül fel nem csupán a házas- és családi életre, hanem egyúttal – a katekumenátus előírásai szerint – a beavató szentségek, a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia felvételére is.

Ugyancsak szívügyünknek tekintettük, hogy egyházmegyénk területén minden iskolában megteremtsük az eredményes hitoktatás személyi és tárgyi feltételeit.

Persze jól tudtuk, hogy a hitélet szervezése és irányítása megfelelő infrastruktúra nélkül alig lehetséges. Ezért mindent megtettünk, hogy volt egyházi objektumainkat visszaszerezzük, rendbe hozzuk és karbantartsuk. Persze ez sok fejtörést, utánajárást és nem egyszer kemény tárgyalásokat jelentett. Híveink egy idő után észrevették és értékelték a hitélet erősítése és elmélyítése érdekében tett erőfeszítéseinket. A többi között kitűnt ez abból is, hogy hívásunkra szívesen jelentkeztek a különféle lelki programokra, tanfolyamokra, hazai és külföldi zarándoklatokra. S papjainkkal együtt nagy számban és lelkes örömmel vettek részt az egyházmegye által szervezett központi székesegyházi ünnepségeken.

S készek voltak arra is, hogy az egyházmegye jó példáját követve ők is nagy áldozatot vállaljanak templomaik és plébániaépületeik fenntartására, sőt sok-sok új templom és új plébániaház építésére is.

S akkor még nem szóltam oktatási és nevelési, valamint kulturális és szociális intézményeinkről. Ezen intézményeink jól együttműködnek Szombathely Megyei Jogú Város valamint Vas és Zala megye hasonló intézményeivel. Ezért az illetékes városi és megyei vezetők nemegyszer kifejezésre juttatták elismerésüket.

Kedves Püspök Atya!
E rövid beszámolóból kitűnik, hogy az elmúlt két évtizedben arra törekedtünk, hogy Isten segítségével, intézményeink munkatársainak készséges közreműködésével, papjaink és híveink összefogásával megteremtsük az eredményes lelkipásztori munka anyagi, szellemi és lelki feltételeit, alapjait. Ezeket az alapokat figyelembe veheted és felhasználhatod.

Szívből kívánjuk, hogy lelkipásztori, oktató-nevelői és egyházszervezői talentumaidat felhasználva, az itt említett alapokra építve szép eredményeket érj majd el egyházmegyénkben Isten országának építésében.

Ezért imádkozunk, és egyházmegyénk papjai és hívei bizonyára mindnyájan felajánlják ehhez őszinte segítőkészségüket is.

Most pedig átadom ezt a pásztorbotot. S vedd birtokba a szombathelyi megyéspüspököt megillető katedrát, püspöki széket. S ezzel jelképesen és ténylegesen is kezd el a szombathelyi egyházmegye lelkipásztori kormányzásának a szolgálatát.
Isten bőséges áldása kísérje életedet és minden munkádat.

Konkoly István
ny. szombathelyi püspök

2006. augusztus 5.

Fotó: Rochlitz Bernadett/MKPK Titkársága