Könyv jelent meg Samassa bíboros életéről, koráról

„Hová repülsz Egernek ősz galambja?
Szíved szerelme merre hova vonz?
Hol a zöld ág, mit fölkeresni indulsz,
Elhagyva fészked, hol békén honolsz?...”
(Drávai János: Emléklomb a nyíregyházi Samassa-templom fölszentelésére)

A nyíregyházi egyházközség hívei méltó módon őrzik a templomépítő főpap emlékét. Ez év augusztusában Egerbe is elzarándokoltak, hogy a bazilikában emlékmise keretében hálát adjanak a jóságos főpásztorért, és imádkozzanak lelke üdvéért. Augusztus 20-án Samassa tér névre „keresztelték” a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-templom előtti közterületet.

A könyvbemutatón Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök méltatta a kötetet. A főpásztor elmondta: Samassa József bíboros, egri érsek egyházi és közéleti kimagasló tevékenysége mellett maradandóan beírta nevét Nyíregyháza történetébe. Samassa József közel 40 évig (1873-1912) volt az Egri Főegyházmegye főpásztora, a magyar közélet aktív szereplője, és életének utolsó hét évében az anyaszentegyház bíborosa.

Samassa József aranymiséjére készülve építette meg hálaadásul a nyíregyházi római katolikus plébániatemplomot a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére akkor, amikor a városban még alig volt római katolikus hívő. Az impozáns épület a város büszkesége, ma már a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye társszékesegyháza.  A templomépítő bíboros nemcsak a város, hanem a kelet-magyarországi régió híveinek – akiket az új egyházmegye fog össze – építtette templomát, hirdetve, hogy aki templomot épít, a jövőt is építi.

Komiszár Dénes helytörténész, az egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet elsőéves hallgatója, a kötet szerzője mutatta be a kötetet.

„Mi, szabolcsiak vagyunk földrajzilag legmesszebb Egertől, mi talán már el is vagyunk felejtve” - így hangzott a már-már csüggedő ajkakról a panasszal vegyes kérelem. Ám a csüggedés eltűnt és helyet adott az örömnek, mert a panaszos sóhaj meghallgattatást nyert. Amit éveken át epedve vártak az anyagiakban szegény, de a szív érzelmeiben nem szűkölködő nyíregyházi hívek szeretett lelkipásztorukkal, azt folyó év augusztus 20. napján meghozta nekik az anyagi gondokkal és terhekkel elfoglalt, de híveinek üdvén szünet nélkül fáradó és virrasztó gondos főpásztor kegyelme. Érsek Urunk, aki felépíttette nekik Isten dicsőségére és lelkük üdvének előmozdítására, a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére, szabolcsi templomainak koronáját, a nyíregyházi bazilikát” - idézett a szerző az Egri Egyházmegyei Közlöny 1904-es számából, amelyből kiderül, mekkora jelentőségű volt Nyíregyháza történetében a római katolikus társszékesegyház felépítése.

A könyv, amely egy korszerű monográfia keretein belül a teljes életrajzot, gazdag képanyagot, korabeli forrásokat felhasználva tárja elénk a nagy és gazdag életművet, a jelenleg legrészletesebb életrajz. A kötet a Szabolcs vármegyét, Nyíregyházát és Samassa Józsefet összekötő négy évtizedet mutatja be, a templomépítés időszaka, majd pedig az 1912 óta eltelt egy évszázad főbb mozzanataival, valamint az elmúlt két hónap képes krónikájával. A könyv legértékesebb és egyben legérdekesebb fejezete három korabeli személy - Krasznay Péter kemecsei főszolgabíró, Jósa András, Szabolcs Vármegye főorvosa, és Samassáné Désy Annie mint családtag naplójának közlése Samassáról, amelyekben a hús-vér ember jelenik meg előttünk szinte filmszerűen.

Kovács Ágnes/Magyar Kurír