Konzisztórium hét boldog szenttéavatásáról

A bíborosok szavaztak az első rézbőrű Tekakwitha szenttéavatásáról, akinek édesapja irokéz, édesanyja keresztény indián volt. Az 1600-as évek közepén született a mai Albany-ban (New-York állam). Himlős fertőzés miatt megromlott látása, arca eltorzult, így népe kitaszítottjává vált. Fiatalon kereszténnyé lett, amelyet ellenzett nevelő nagybátyja. Tekakwitha a hideg Kanadában bujdosva, imádságban élte le rövid életét. 24 éves korában hunyt el a himlő miatt meggyöngült egészségéből fakadóan.

Szintén az 1600-as években Guam szigetén halt vértanú halált Pedro Calungsod, aki misszionáriusként, spanyol jezsuitákkal hitoktatói tevékenységet folytatott a helyi őslakosok körében. Egy napon megkeresztelték az egyik helyi falu vezetőjének lányát, amely haragot váltott ki, és emiatt megölték őket, majd testüket az óceánba dobták.

Az 1800-as években élt Barbara Cope, aki kétévesen az Egyesült Államokba került. Szegény családból származott, ezért már gyermekként dolgoznia kellett. Egyetlen vágya volt, hogy Istennek szentelje életét, amelyet 24 éves korában váltott valóra a harmadrendi ferences nővérek között Syracuse-ban. Ezt követően a betegek kezelésének szentelte életét. 80 éves korában hunyt el.

1838-ban született Franciaországban Jacques Berthieu, aki jezsuitaként Madagaszkár szigetére került. 1894-ben a franciák elleni második háború idején Berthieu kitelepített keresztények egy nagyobb csoportját kísérte, amikor elfogták és hitének megtagadására kényszerítették. Ő ellenállt az erőszaknak, és emiatt életével fizetett. Testét a folyóba dobták.

Giovanni Piamarta 1841-ben született Bresciában, szegény családban. Pap lett. Életét a helyi fiataloknak szentelte, akik munkát kerestek. Nevéhez fűződik a Názáreti Szent Család Kongregáció megalapítása.

Szintén az 1800-as években élt a spanyol Carmen Sallés Barangueras, akiben gyermekkorától mélyen élt a Mária iránti tisztelet. Harmad rendi domonkos szerzetesnőnek állt, majd megalapította a conceptionista misszionárius nővérek közösségét.

Anna Schäffer szintén a XIX. század végén, Bajorország területén született szegény családban. Már fiatalon a szerzetesi, ill. a misszionáriusi életre készült. 19 évesen mosónőként dolgozott és a munka során, egy napon súlyos lábsérülést szenvedett. Ágyhoz kötött beteg volt, azonban így is felismerte Krisztus hívását és misszionáriusként élte meg életét: a hozzá érkező embereket tanácsokkal látta el és bátorította őket. Betegként is az egészségesek életadó erejévé vált. Halála előtt a következő szavakkal búcsúzott a világtól: Jézus, én benned élek.

A szenté avatandó hét boldogról korábbi cikkünkben is olvashatnak.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír