A Duna és a Száva között fekvő terület már 8500 éve lakott volt. A római korban a Cibaliae nevű város feküdt Vinkovci helyén, majd a III. században püspöki székhely volt, Szent Eusebius és Szent Polion lakhelye. A most feltárt bazilika – feltételezések szerint – Szent Polion temploma volt.
A régészek geofizikai módszerekkel, georadarral, magnetométerrel, mikroszeizmikus mérésekkel találták meg fél – két és fél méter mélységben a föld alatt mintegy 15 ezer négyzetméter területen a kora keresztény épületegyüttest: a nagy templom falait és a kísérő objektumokat, így a nyolcszögletű keresztelőmedencét, valamint több sírt – idézi a politikaplus.com nevű horvát honlapot az MTI.
Hrvoje Vulic, a horvát régészcsoport vezetője szerint ezekkel a korszerű eszközökkel kapavágás nélkül földeríthető, hogy mi húzódik a mélyben. Emlékeztetett a kiváló vinkovci archeológusra, Josip Bunsmidre (1858–1929), aki a mostani lelőhely közelében nagy mennyiségű követ, téglát tárt fel, valószínűleg a Polion-templomhoz tartozó maradványokat.
A 90-es években a délszláv háború konzerválta a lelőhelyet, mert a közelében húzódott a frontvonal; később is megközelíthetetlen volt, mert aláaknázták a területet, és csak három éve kezdődhetett újra a régészeti feltárás a területen – tette hozzá Vulic. A vezető régész megjegyezte: a talált anyagok, így a márvány is megerősíti, hogy a terület a mediterrán kultúrkörhöz tartozott.
MTI/Magyar Kurír