A korpusz üzenete élőbb, mint eddig bármikor

A keresztény zarándokhely létesítésének ötlete a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatóságának nevéhez fűződik, a terv valóra váltásában pedig közreműködött a kecskeméti Porta Egyesület Szent Ilona Keresztköre, a Bugac Puszta Kft, valamint Bugac önkormányzata. Még számos támogató járult hozzá a kereszt elkészüléséhez, amelynek felszentelésére százak zarándokoltak el a Karikás Csárda szomszédságában felállított emlékhelyhez.

Az ünnepi eseményre összegyűlteket Csitári Tibor, Bugac polgármestere köszöntötte, kihangsúlyozva, hogy a kereszt felszentelése egyben a Szent Mihály napjához kötődő évszázados hagyományok felelevenítésére is kiváló alkalmat kínál.

„Ezt a napot a gazdasági év fordulójaként tartották számon az állattartók, és a Szent György napkor legelőre hajtott jószágokat ilyenkor hajtották vissza” – mondta Csitári Tibor. „A pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének időpontja is volt ez, amikor mulatságokat, bálokat rendeztek. Szent Mihály napjához számos – főként a gazdasági élettel kapcsolatos – hiedelem, szokás kötődött. Időjárási megfigyeléseket fűztek hozzá, az őszi vetésekre az előtte vagy utána levő két hetet tartották legalkalmasabbnak. A keresztény emberek a világ minden pontján ismerik az első kereszt szomorú, mégis felemelő történetét. A vallásos emberek a bugaci határban is több keresztet állítottak az elmúlt századokban, ez a mostani immár a tizennegyedik. Köszönöm a Porta Egyesületnek azt a kezdeményezést, amelyet új keresztek állításával, és az elhagyottak rendbetételével indított el. Erősítsen bennünket ez a kereszt a hitben, a jövőbe vetett bizalomban.”

Kállay György, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója beszéde után Horák Béla helytörténeti kutató a Szent Mihály napi hagyományokról, azok Bugachoz kötődő érdekességeiről, valamint a puszta elmúlt századairól beszélt. Felhívta a figyelmet arra, hogy régi dokumentumok tanúsága szerint a most felszentelt kereszt helyén egykor templom, körülötte pedig falu állt, amely a török hódoltság idején elpusztult. Az információ hallatán a Porta Egyesület elhatározta, hogy programjába veszi egy emlékkápolna felépítését a helyszínen.

A köszöntőket és visszaemlékezéseket követően Bíró László, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye segédpüspöke szentelte fel a keresztet.

„Régi épületek élednek újra, régi stílusok elevenednek meg a környéken, és most közéjük kerül egy kereszt is, amely hozzátartozott eleink kultúrájához” – jelentette ki Bíró László. „A kereszt mindig ott állt az utak mentén, a dűlőkön, és sokat jelentett azoknak, akik arra jártak. Felmerül a kérdés, hogy vajon csak egy néprajzi hagyományt őrzünk, vagy van-e a korpusznak ma is élő üzenete. Meghallja-e a XXI. század embere a kereszt üzenetét? Egy kortárs gondolkodó fogalmazott úgy, hogy a kereszt a mai európai ember számára sokkal nagyobb aktualitással bír, mint eddig bármikor. A kereszt arról az Istenről szól, aki egészen közel lépett az emberekhez, mert szerette őket. Úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.

A kereszt üzenete az is, hogy ha az Istennek ennyire fontos az embert, akkor az ember is becsülje meg önmagát. Ember, vedd komolyan önmagadat, vedd komolyan a másik embert, aki melletted él. Akik ennek a keresztnek az állításán fáradoztak, ezt tették, és még valamit: létrehoztak egy zarándokhelyet, amely emlékeztet minket arra, hogy a létünk valakihez tartozik, aki nem más, mint Isten. Álljon itt ez a kereszt, és hirdesse ezt. Ha majd elkorhad a fája, ha majd elrozsdásodik a korpusz, újuljon meg, és emlékeztessen minket szüntelenül arra, hogy a lét Istenhez tartozik. Hirdesse, hogy nem a megsemmisülés felé tartunk, hanem valaki felé haladunk, aki az Isten, aki a szeretet. Szentelje meg ezt a keresztet az Atya, a Fiú és a Szentlélek, hogy akik az Úr Jézusra gondolva meghajolnak, és imádkoznak ezen feszület előtt, testi-lelki erőt és üdvözséget nyerjenek Krisztus, a mi Urunk által.” Az áldás végi áment több száz zarándok mondta együtt Bíró Lászlóval.

Porta Sajtószolgálat(Sipiczki Sándor)/Magyar Kurír