Korzenszky Richárd: sokan kimenekülnének a világból

Hogy mi dolgunk a világon, arra lehet teológiai, lehet irodalmi válaszokat is adni, mondta bevezetőjében. Kínálkozik a gyermekkori hittanórákon megtanult válasz, vagy csábító Vörösmarty ismert buzdítása is: „Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll…”

Erre a kérdésre azonban Korzenszky Richárd szerint kinek-kinek személyes választ kell adni. Majd mint irodalomtanár, az őt megérintő, megszólító erejű alkotásokból – például Shakespeare, Devecseri Gábor, Dietrich Bonhoeffer, Konrád György, Ajtmatov, Kosztolányi Dezső műveiből – idézett.

Sokan, mielőtt e kérdésre választ keresnének, vagy egyáltalán e kérdés felmerülne bennük, kitérőket tesznek a „lenni vagy nem lenni” filozófiai problémaköre területén. Ezek azonban csak kibúvók, az élet vállalásának, küzdelmeinek elodázása végett kitalált álproblémák – fejtette ki a perjel. 

Megszületésünk ténykérdés, nem tehetünk róla, nem befolyásolhattuk. Nem egyszerű ezzel szembenézni, ezért sokan vannak, akik szívesen kimenekülnének ebből a világból és vágyódnak az Örökkévalóság után. Dietrich Boenhoffer német evangélikus teológus szerint azonban igent mondani az örökéletre csak akkor tudunk, ha már igent mondtunk az evilági életre, vállaljuk az életet. Hogy mi dolgunk a világon, arra Madách sem ad igazi választ a Tragédiában, mutatott rá. Mert az „Ember küzdj és bízva bízzál!” nem elégséges válasz. Semmivel sem különbözik ez Sziszifusztól, aki azt kapta büntetésül az istenektől, hogy egy követ kellett egy hegyre felgörgetnie, de a kő minduntalan visszagurult. Kétségtelen, ha az Úr üzenetét halljuk ki ebből, akkor lehet benne valami, de így is kevés. Korzenszky Richárd végül két szerzetes legendás története alapján világította meg a választ. A szerzetesek olvasták, hogy a világ végén, ahol az ég és a föld találkozik, van egy ajtó, amelyen át az Istenhez juthatnak el. Útra keltek, s számtalan veszélyen át eljutottak oda, s mikor beléptek, észrevették, hogy otthon vannak a kolostori cellájukban… Mert a hely, ahol az ég és föld összeér, ott van, ahová az Isten állította az embert. 

Mi dolgunk tehát a világon? Teljesíteni, ami a Gazda akarata, hűséggel. Mert a talentumokkal, amit minden ember kapott, el kell számolni. Ez a feladat nem erőfeszítés csupán, hanem ez erősít is bennünket. Vállalnunk kell a közben fellépő kihívásokat, nem magunkért, hanem a másik emberért élni, neki örömhírt mondani, akkor is, ha testi-lelki ínség van, tanúságot tenni az életről, amely erősebb, mint a halál.

Az előadás után Barkó Ágoston tihanyi bencés diakónus testvér bemutatta a hallgatóságnak a Richárd atya születésnapjára megjelent emlékkötetet, melynek címe Kányádi Sándor versét idézi: Heggyel az ég egybe mosódik.

Toldi Éva/Magyar Kurír