Koszorúzás a Prohászka-szobor ledöntésének évfordulóján

Prohászka Ottokár püspök halálának 20. évfordulója 1947-ben a nagyhétre esett, ezért a jeles püspökről való megemlékezéseket később tartották meg. 1947. április 13-án, a székesfehérvári Prohászka-templomnál Mindszenty József hercegprímás vezetésével mintegy 25 ezer ember idézte fel a századforduló jelentős katolikus gondolkodójának, Magyarország apostolának és tanítómesterének alakját. Budapest két héttel később készült az ünnepre. Ám az 1947. április 26-ról 27-re, a megemlékezés napjára virradó éjszaka a budapesti Egyetemi templom közelében álló szobrát a szociáldemokraták ledöntötték.

Erről a szomorú eseményről emlékeztek meg Székesfehérváron a meggyalázott, eltüntetett, majd sok évtized múltán új helyen, újra felállított emlékműnél.

Mózessy Gergely püspöki levéltáros köszöntője után Spányi Antal megyéspüspök emlékezett meg a nagy püspökelődről. „Nem siránkozni, hanem erőt meríteni jöttünk össze” – mondta a főpásztor. Beszédében kiemelte, hogy mindazok, akik Prohászka püspökkel, az ő életművével találkoznak, megerősödnek hitben, reményben és szeretetben.

Bobory Zoltán, a Szent István Művelődési Ház igazgatójának szavalata, majd a székesfehérvári Almássy-telepi énekkar műsora után a több száz fős tömeg a templomba vonult, ahol Barlay Ö. Szabolcs professzor tartott előadást a Prohászka szobor történetéről, nyomon követve a szobor sorsát.

Az előadás után az egyházmegye papságával koncelebrált emlékmisén a főpásztor Prohászkáról mint Isten emberéről, az imádság és a haza emberéről beszélt. „Nem tudták legyőzni, ezért haragudtak rá” – mondta szentbeszéde végén a megyéspüspök. „Ma is, a történelmi ismeretekkel nem rendelkező nemzedéknek könnyű hazugságokat állítani róla, pedig minden kor emberének olyan példaképre volna szüksége, mint amilyen Prohászka püspök volt.”

Székesfehérvári Egyházmegye/Magyar Kurír