Kovács Gábor: Mágia és hit

Racionalizálódó korunk különös ellentmondása, hogy a tapasztalati tudományra épülő világszemléletünk ellenére egyre többen fordulnak az asztrológia, a spiritualizmus, az okkult jelenségek, ezoterikus praktikák – New Age, gnoszticizmus, szinkretista keleti vallások, homoepátia, inga, varázsvessző – felé. Sokszor a hívő keresztényeket is megtévesztik ezek a vallási köntösbe bújtatott szellemi áramlatok.

Kovács Gábor katolikus pap könyvében sorra veszi az okkultizmus különböző formáit. Összehasonlítva a valódi hitet és a mágiát, kifejti: Jézus nem volt varázsló, gyógyító hatalma nem mágián alapult, a hívő imája sem varázslat, a kegytárgyak és ereklyék hívő használata sem. A mágiában viszont valami más van, bármilyen külső hasonlóság legyen is a hit és a mágia között, belső tartalmuk egészen más. A kulcsszó a manipuláció. Mind a hit, mind a mágia kapcsolatban áll valamilyen numinózummal, vallási értékkel. Az ezzel való kapcsolatuk azonban lényegesen különböző. „A keresztény hívő számára minden numinózum kizárólagos forrása az egyetlen, transzcendens és abszolút Szentség, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, aki Jézus Krisztusban, az örök Igében nyilvánítja ki magát. Minden szakralitásban, minden numinózus, vallási jellegben az ő egyedülálló szentsége tükröződik. Õ pedig nem manipulálható, hanem feltétlen odaadást kíván tőlünk, teremtményektől. Azért a hittel mondott ima… messzemenően nem jelentheti azt, hogy Istent, kellő eszközökkel, rábírjuk akaratunk teljesítésére… A keresztény ima azt jelenti: ráállunk Isten hullámhosszára, hogy imánkon keresztül megtehesse azt, amire készül.” Kovács Gábor idézi Máté evangéliumából Jézus szavait: „Tudja a ti Atyátok, mire van szükségünk, mielőtt még kérnétek őt” (6,8). Vagyis imádságunk nem teszi Istent a mi eszközünkké, hanem bennünket tesz Isten eszközévé. Ez pontosan ellenkezője a manipulációnak. A mágia és a varázslat viszont, éppen megfordítva, manipulálni akarja a numinózumot, a benne résztvevő emberek úgy tesznek, mintha hatalmuk lenne az okkult hatalmak fölött, mintha bármire is kényszeríteni tudnák őket, természetfeletti hatalmat tulajdonítanak önmaguknak.

A szerző életben megtörtént példákon keresztül mutatja be, hogy létezik működő mágia, s minden mágikus cselekmény manipulatív szándékú megnyílás valamilyen vallási érték előtt. Isten és a szent angyalok viszont nem manipulálhatók. Előfordul, hogy a Gonosz „jó fiú”-nak akar látszani, így például meggyógyít egy súlyos testi betegséget, annak cserébe, hogy megszerezze hatalmát az illető lelke fölött.

A jövendőmondást illetően a könyv szerzője arra figyelmeztet, hogy a jövendőmondó akkor is a hazugság atyjának, a sátánnak szolgája, ha egyszerűen csal és hazudik. Ha viszont ismeri rólam az igazságot, amit természetes úton nem ismerhet, „akkor szorosabban vagy lazábban, burkoltan vagy kifejezetten, kapcsolatban áll a Sötétség Fejedelmével, tőle kap információt. A működő mágia a sátán és a bukott angyalok – démonok – műve.”

Kovács Gábor mágikus technikának tartja a ma oly divatos agykontrollt is, hangsúlyozva, hogy annak hívei az abban felidézett erők forrását numinózumként kezelik, hiszen valami magasabb rendűt várnak tőle, beteljesülést és boldogságot, a módszer a jézusi megváltás helyébe kerül, amely itt semmiféle szerepet nem játszik. Az elváltozott tudatállapot pedig veszélyes, nem agyunk teljesítőképességét fokozza, hanem védtelenné tesz bennünket a szellemi támadásokkal szemben. A könyv szerzője idéz Péter első leveléből: „Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el” (5,8). Kovács Gábor figyelmeztet: „Minden módszer rossz, legyen bármilyen ékes homlokzata, ha ajtót-ablakot kinyit az ártó szellemi hatalmak előtt.”

A New Age-dzsel kapcsolatban a könyv szerzője rámutat, hogy az misztika, befelé, önmagunkba fordulás, és nem közösség Istennel. Összeolvadás az univerzummal, az egyén végső megsemmisülése az egész egységében. Követői az én tapasztalatát úgy értelmezik, mint az istenség megtapasztalását, ezért befelé fordulnak, hogy hiteles bölcsességet, kreativitást és erőt fedezzenek fel. Kovács Gábor hangsúlyozza: ez a „misztika” valójában mágia, az Istennel való egyesülés útja ugyanis egészen más, „a megtérés, a bűnös kielégülésekről való lemondás, a teremtmények rendetlen szeretetétől való elszakadás, az önzésünkből való kilépés, Isten akaratának teljesítése, az alázatos testvéri szeretet gyakorlása, a szenvedés szabad lélekkel való elfogadása, végül pedig, bármennyire visszavonult is az imádságos lélek önmagába, önmagunk meghaladása.” Mindez pedig nem elvontan történik, hanem az üdvözítő Jézus konkrét történeti személyével való találkozás, az ő követése és a vele való bensőséges kapcsolat formájában, ahogy ő maga nyilatkoztatja ki: „Nálam nélkül semmit sem tehettek” (Jn 15,5).

Kovács Gábor behatóan foglalkozik az angyalok és a démonok szerepével, s így egyáltalán nem bagatellizálja el a Gonosz erejét. Tényként állapítja meg, hogy az ördög létezik és állandóan ott ólálkodik körülöttünk: „… perverz, de magasrendű intelligencia, kutatja, hogyan árthat nekünk, Isten elleni vad gyűlöletében. A figyelmeztető táblákat ki kell tenni. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy féljünk. Éppen azért nem kell félnünk, mert tudjuk, honnan fenyeget a veszély. Részemről semmiféle félelmet nem érzek, amikor az Ellenség szándékait leleplezni törekszem. Jézus Krisztus, amikor meghalt a kereszten és dicsőségben föltámadt, legyőzte a sátánt… Ha Jézus neve van szívünkben és ajkunkon, mi a győztes oldalon állunk.” A szerző idéz Lukács evangéliumából: „Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek” (10,19). Éppen ezért, „Nincs okunk rettegni a Gonosztól. Taposunk rajta!”

Magyar Kurír

Azzal, hogy könyvében Kovács Gábor a Bibliára, a Katolikus Egyház tanítására és a józan logikára támaszkodva megvilágítja az okkultizmus valódi mibenlétét, segítséget nyújt a hívő keresztény olvasónak a mágia minden formájának felismerésében és leküzdésében.

(Szent István Társulat, 2006)

Magyar Kurír