A krakkói béketalálkozó felhívása

A II. világháború kitörésének 70. évfordulóján mi, a különböző vallások képviselői, Lengyelországban, Krakkó ősi városában találkoztunk, hogy együtt imádkozzunk a békéért, párbeszédet folytassunk, hogy kibontakoztathassuk a béke humanizmusát. Tisztelettel adózunk II. János Pál emléke előtt, aki ennek a földnek a szülöttje, a párbeszéd mestere és a béke szentségének kitartó hírnöke volt. Képes volt új távlatot kínálni a nehéz időkben is: Assisi szellemét.

Ennek a lelkületnek a szele ott fújt a világ több békés változásakor; így húsz évvel ezelőtt is, 1989-ben, amikor Lengyelország és Kelet-Európa visszanyerte szabadságát. Éppen 1989 szeptemberében, a Sant’Egidio közösség hívására különböző vallású férfiak és nők gyűltek össze Varsóban, és kinyilvánították békeszeretetüket: „Soha többé háborút!” Ehhez a lelkülethez hűek maradtunk, bár az elmúlt években sokan azt gondolták, hogy a háború és az erőszak képes megoldani világunk konfliktusait.

A II. világháború keserű tanulságát gyakran elfelejtjük. Pedig az emberiség történelmének szörnyűséges tragédiája volt. Elzarándokoltunk Auschwitzba, tudatában annak a szakadéknak, amelybe az emberiség zuhant. A gonosznak ehhez a mélységéhez vissza kell térni azért, hogy a történelem lényegét jobban megérthessük! Ezt a hatalmas fájdalmat nem szabad elfelejteni!

Látnunk kell világunk fájdalmait: a háborúkban élő népeket, a szegényeket, a terrorizmus szörnyűségét, a gyűlölet áldozatait. Oly sokak jajkiáltását hallottuk, akik szenvednek. Egész népek váltak a háború és a szegénység túszaivá, sokan elhagyják otthonaikat, sokan eltűnnek és sokakat elrabolnak vagy élnek teljes létbizonytalanságban.

Világunk irányt vesztett a mindenhatónak hitt piac válsága, a gyakran lélektelen és arctalan globalizáció előretörése miatt. A globalizáció történelmi esély, de gyakran a civilizációk és a vallások közötti összeütközés logikája szerint élik meg. A világban nincs béke, ha meghal a népek közti párbeszéd. Egyetlen ember, egyetlen nép sem sziget!

Vallási hagyományaink sokszínűsége mondatja velünk: egy lélek nélküli világ sohasem lesz emberi. Hagyományaink mutatják a visszatérés útját Istenhez, aki a béke forrása.

A lélek és a párbeszéd fog lelket adni a globalizált világnak! Párbeszéd hiányában viszont a világot a gyűlölet és a másik embertől való félelem fogja béklyóba kötni. A vallások nem akarnak háborút, nem akarják, hogy felhasználják őket a háborúhoz. Isten nevében háborút emlegetni istenkáromlás! Egyetlen háború sem szent. A terror és az erőszak az emberiség veresége.

A lélek és a párbeszéd mutatja a békés együttéléshez vezető utat. Jobban megértettük, hogy a párbeszéd megszabadít minket a félelemtől és a bizalmatlanságtól a másik ember iránt. Nagyszerű alternatívája ez a háborúnak! Nem gyengíti senkinek az identitását és a legjobbat hozza elő magunkból és a másik emberből. Soha semmi nem veszett el a párbeszéddel. A párbeszéd a történelem legszebb lapjait írja, a szembenállás pedig csak újabb szakadékokat vet. A párbeszéd az együttélés művészete. A párbeszéd a XXI. századnak szánt ajándékunk.

A II. világháború emlékéből és II. János Pál próféciájából kiindulva a béke zarándokaiként kelünk útra, hogy türelemmel és bátorsággal építsük a párbeszéd új korszakát, olyan korszakot, amely a béke által forraszt egységbe mindenkit, aki ma még gyűlöli vagy nem ismeri egymást, minden népet, minden embert. Adja meg Isten az egész világnak, minden embernek, férfinak és nőnek a béke csodálatos ajándékát!

Krakkó, 2009. szeptember 8.

Magyar Kurír