…Kránitz Mihály professzort a wittenbergi ökumenikus tanácskozásról

– Az ökumenikus mozgalom története immár több mint 100 évre vezethető vissza. A protestáns egyházak 1948-ban hozták létre az Egyházak Ökumenikus Tanácsát, amelyhez 1961-től az ortodox egyházak is csatlakoztak. A II. Vatikáni Zsinat a katolikusok részéről jelentett áttörést, és a korábbi tartózkodást a párbeszéd útja váltotta fel. Az elmúlt negyven év számos találkozót, közös dokumentumot, testvéri gesztust eredményezett a keresztények elkötelezett egységtörekvése során. Ezzel párhuzamosan a II. világháború után az európai változások más irányba haladtak. A gazdasági fejlődés a nyugati félen, és annak elmaradása Kelet-Európában, valamint az emberi jogok eltérő birtoklása rányomta bélyegét az elmúlt évtizedekre.

Az Európai Unió 50 éves fennállása során az európai keresztényekben fokozatosan tudatosodott, hogy az elvilágiasodó modern társadalommal szemben nagyobb összefogásra van szükség, ha teljesíteni akarják evangéliumi küldetésüket a világban. Két nagy szervezet alakult, egyfelől a protestánsok alkotta Európai Egyházak Konferenciája (KEK), másfelől a katolikus Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE). Mintegy húsz éve, 1989-ben az akkor még megosztott Európa keresztényeit hívta össze az első európai ökumenikus találkozó a svájci Baselben. A másodikra Grazban került sor 1997-ben, és ebben az évben tartják Nagyszebenben a harmadik európai ökumenikus gyűlést. Ez a mostani, eltérően az előző kettőtől nem csak néhány napra szorítkozik, mivel másfél éve már egy több állomásos ökumenikus folyamatnak lehetünk a tanúi, amely Róma, majd a helyi közösségek után elérkezett Wittenbergbe. Ez a rendszeresség közelebb hozta egymáshoz az európai keresztényeket, amely biztosabban alapozza meg a szeptemberi találkozót.

– Miért éppen Wittenberg volt a helyszín?
– Wittenberg nemcsak egy a többi állomás között, hanem döntő jelentőségű. Itt indult el a reformáció, és innen indultak el az első reformátorok, mint Luther Márton és Melanchton. Ezen túlmenően a wittenbergi vártemplom ajtajára kitűzött 95 tétel fontos tényezőként ment át a köztudatba. E templom egyik színes üvegablakán egyébként ott láthatjuk Dévai Bíró Mátyás (1500–1545) arcképét is. Bennünket, magyarokat emellett nem kis büszkeséggel tölthet el, hogy ezeknek a találkozóknak a társrendezője az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa, amelynek elnöke Erdő Péter bíboros.

Február 15-én ő nyitotta meg ezt a nagyszebeni előtalálkozót is Wittenbergben. Az összejövetel sikerét talán az is biztosította, hogy a résztvevők már hosszú ideje ismerik egymást, ami megkönnyíti a lényegi tanácskozást. Az összefogás szükségességét nem is kell magyarázni, mert azt minden egyház érzi, hogy Európa válságban van, hiányoznak az erkölcsi értékek és az ezek mentén haladó gondolkodás és kultúra. Éppen ezért is fontos a keresztény jelenlét erősítése Európában. Az Európai Unió nem esetleges jelenség, mert éppen 50 éve, 1957-ben írták alá a Római Szerződést, amely alapja lett a mai 27 taggá bővült nagy közösségnek. Az elmúlt idő egysége azonban csak gazdasági területen nyilvánult meg, míg egyházi és vallási téren háttérbe szorult.

– Milyen témák szerepeltek a tanácskozás napirendjén?
– A résztvevők a konferencia során megfogalmazták, hogy az európai polgárok nem csak a gazdaság alanyai, hanem többségük a kereszténységhez tartozó hívő ember. A wittenbergi találkozó első napjának témája ezért a szekularizáció volt. A mindenki által tapasztalt elvilágiasodás gyakorlatilag kizárja a vallásos dimenziót a mai európai gondolkodásból. Már annyian kimondták, hogy Európának lélekre van szüksége, de ez a lélek nem lehet sem a tolerancia, sem a piacgazdaság egyre elhatalmasodó légköre, hanem csakis az európai földrészt mintegy létrehozó keresztény szellem. Ebben a szellemben hangzottak el előadások és hozzászólások Wolfgang Huber német evangélikus elnök püspöktől, Gennadiosz szaszimai metropolitától, Gerhard Feige magdeburgi megyéspüspöktől.

A második napon az európai kihívásokra adható keresztény válaszokat fogalmaztak meg a résztvevő országok képviselői a nyugat- és kelet-, valamint a dél-európai térségből is. Mindenki hangoztatta – a találkozó mottójával –, hogy „Krisztus fénye minden emberre ráragyog”. Az összejövetel kiemelkedő pontja volt Wittenberg történelmi városának a megtekintése. Ez egyúttal az egyháztörténelem elmúlt öt évszázados múltjába is bepillantást engedett. A reformáció meglévő emlékhelyeinek felkeresése mindenki számára érezhetően hasznosnak mutatkozott. Itt kell megemlítenem, hogy egy évvel ezelőtt a Rómában tartott találkozó is hasonló élményeket ébresztett az egyházak képviselőiben.

A nap lezárásaként a német államfő, Horst Köhler is – aki nem titkoltan hívő evangélikus – részt vett az egyházak képviselőivel közösösen tartott igeliturgián a Stadtkirchében. Ezután a városházán, amely előtt Luther és Melanchton szobra áll, adott fogadást az ökumenikus összejövetel résztvevőinek.

A harmadik nap a lehetséges és esetleg konkrét elképzeléseket vázolta Európa békés jövője számára. A 150 képviselő a különböző egyházak részéről abban egyetértett, hogy a kereszténység nem egy lezárható folyamat, mint egy múzeumba való történelmi múlt, hanem az európai keresztények összefogása által Krisztus evangéliuma új fényének újra meg kell világítania a XXI. századi európai társadalmakat, s előmozdítani és felszabadítani azokat az energiákat, amelyekkel megoldhatók a szekularizálódott Európa problémái. A nap délutánján kiscsoportokban beszélgetve mélyítették el a Nagyszebenben majd újra előkerülő égető kérdéseket.

– Milyen tapasztalatokkal tértek haza a magyar résztvevők?
– Erdő Péter bíboros úrral együtt ketten képviseltük a magyar katolikus egyházat és a hazánkban lévő egyházakat, mivel más magyar rajtunk kívül nem volt. Öröm volt együtt imádkozni a résztvevőkkel, és hallani a tanácskozás rendkívül világos és konkrét megállapításait Európa jelenlegi helyzetéről és a keresztények szükséges összefogásáról. Bíboros úrnak a kiscsoportos beszélgetés után lehetősége volt beszámolni a budapesti Városmisszió előkészületeiről, nekem pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán tavaly szeptemberben alakult Ut Unum Sint Ökumenikus Intézet új kezdeményezéseiről. Ezenkívül a találkozó során általános volt az Erdő Péter bíboros úr iránti érdeklődés protestáns és ortodox részről egyaránt. Úgy érzem, a találkozó jól előkészítette a szeptemberben Nagyszebenben tartandó III. Európai Ökumenikus Nagygyűlést.

Magyar Kurír