…Kránitz Mihály teológus professzort

Ön az 1956-os forradalomról és szabadságharcról tartott előadást. Hogyan került 1956 magyarországi eseményeinek témája egy, az európai egységesülési folyamattal foglalkozó szimpózium témái közé?

1956 nov. 4-én egy hírügynökségen keresztül ez az üzenet jutott el Európába: Meghalunk Magyarországért és Európáért. Az Európai Unió kezdete és Magyarország 1956-os szabadságharca, amely az alapvető emberi jogokért indult el, nagyon szorosan összefügg. Az ötven évvel ezelőtti magyarországi események igen nagy hatással voltak az Európai Unió indulására is. Ezért nagy örömmel tettem eleget a szervezők kérésének, hogy tartsak előadást az 1956-os magyarországi eseményekről. Ismeretes, hogy az MKPK imaévet hirdetett a Nándorfehérvári diadal 550. és az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából, nemzetünk lelki megújulásáért. Ezt a két tényt összekapcsolva előadásomban videofelvételekkel kísérve mutattam be az ötven évvel ezelőtt történteket, és a mai lelki megújulás szükségességét.

Milyen volt az érdeklődés?
Minden résztvevő átérezte ennek a történelmi eseménynek a fontosságát. Külön öröm volt, hogy igen sok fiatal volt jelen, hiszen az új generáció már nagyon keveset tud a fél évszázaddal történtekről. Európa sajnos a felejtés állapotában van, és nem csak a történelmi eseményeket illetően, hanem a keresztény értékeket illetően is.
Francia barátaimtól olyan beszámolókat kaptam, amelyek igazolják azt, amit innen Magyarországról is látunk, hogy Európa mára szinte teljesen szekularizálódott.

Az elhangzott előadások is ezt a véleményt tükrözték?
A konferencia egyik alapkérdése az volt, hogy megvannak-e még Európában, az Európai Unióban azok a keresztény értékek, amelyeket az alapító atyák Robert Schuman, Konrad Adenauer és De Gasperi , a „három tonzúrás” – ahogy akkoriban őket nevezték – nyíltan vallottak, és szándékuk az volt, hogy ezeknek az értékeknek a pilléreire építsék fel az Uniót.
Elmúlt ötven év, de hova jutott ez a vállalkozás? Csak gazdasági közösséggé vált, vagy felfedezhetők-e benne még az alapító atyák szándékai? – ezeket a kérdéseket vetették fel az előadók a tanácskozáson.

Tanulságos volt számomra, hogy az Európai Püspöki Konferenciák Bizottságát a COMECE-t bemutató előadás illusztrálásaként egy fejlődő búzamagot vetítettek a vászonra. Ez a kép arra utalt, hogy a keresztény értékek képviselete sokszor a szenvedés árán valósul meg ebben a világban. Keresztényként Krisztus képviseletében járni nem azt jelenti, hogy a világ azonnal elfogadja ezeket az értékeket. Ötven év talán kevés is ehhez. Európa feladata, hogy a világnak olyan képet mutasson, amely modellt ad emberségből, összetartásból és hitből.

Mi az oka annak, hogy Európa ide jutott, hogy a felejtés állapotában van? Foglalkoztak ezzel a témával az előadások?
Jean-Dominique Durand professzor előadása, amelynek címe A katolikusok és az Európai Unió volt, azt vizsgálta, hogy milyen szerepet játszott az Egyház az Európai Unió létrejöttében. Kifejtette, hogy az egységesülés motorja az Egyház és a kereszténydemokrácia volt. Azok a keresztény értékek azonban, amelyeket az alapító atyák és a pápák (XII. Piusz, XXIII. János, VI. Pál pápa és II. János Pál, és XVI. Benedek) képviseltek és képviselnek sajnálatos módon háttérbe szorultak.
Az első nagy törés e tekintetben az 1968-as diáklázadások idején volt, amikor a liberális eszmék jegyében a diákok elégedetlenségüket kifejezve törtek, zúztak. Mindez nyilván már egy folyamat eredménye volt, amelynek során a múltból hozott keresztény gondolkodás, keresztény művészet egyfajta szellemi vákuumba jutott. A gondolkodásban, a művészetekben a tiszta üzenetek átadták a helyüket egy bizonyos kaotikus, vagy feldarabolt szellemi valóságnak. Ezt a folyamatot a II Vatikáni Zsinat igyekezett valamilyen módon ellenpontozni azzal, hogy újra rámutatott azokra a fontos értékekre, amelyek az egyház hite szerint meghatározóak mind az egyház mind a világ számára, és rámutatott arra is, hogy a katolikusok kötelessége, hogy ezeket az értékeket a világban, a világ javára képviseljék.

Az alapító atyák keresztény alapokra kívánták felépíteni az Európai Uniót. Miért vált és válik ez egyre nehezebbé?
Ennek történelmi okai vannak. A II. világháborút követően Európa megosztottsága, a hidegháború szétzilálta azokat a kapcsolatokat, amelyek korábban megvoltak az egyes országok között. A hangsúly egyfelől a gazdagodásra és a hidegháború miatt a fegyverkezésre csúszott át. Ebben a politikai közegben egyre nehezebb volt a keresztény értékeket képviselni és a kereszténydemokrácia színeiben a politikai szintéren megjeleníteni. Az is tény, hogy már az Európai Unió alapgondolatában is megvolt az a mozzanat, hogy gazdasági közösség, együttműködés legyen az egyesült Európában. Az alapítók azonban mindezt a keresztény értékeken átszűrve, a keresztény tanítás fényében kívánták megvalósítani. Az a tény hogy az EU Alkotmányának tervezetét két országban – Franciaországban és Hollandiában – is elutasították, mivel nem kellő súllyal szerepel benne a keresztény gyökerekre való utalás, azt mutatja, hogy sokak tudatában él még az alapító atyák eredeti szándéka.

Mi a katolikusok felelőssége az európai egységesülési folyamatban?
Gyakorlatilag újra kell tanulnunk a történelmet. A Nyugat elfeledkezett Keletről. Európa azonban – ahogy II. János Pál pápa mondta – két tüdővel lélegzik. Meg kell értetni a Nyugattal, hogy Európa keleti felén hogyan alakult az élet, mennyit szenvedtek az emberek, és ugyanakkor mennyi értéket őriztek meg, amivel gazdagíthatják Európát.
Nagyon fontos ebben a folyamatban az ökumené, a keresztény egyházak együttműködése, amelynek fontos állomása az Ökumenikus Charta (2001), amelynek Magyarország nemzeti szinten a második aláírója volt 2002. október 1-jén.
Európa most a lázadó a kamaszkorban van. Mit tehet a szülő ilyen helyzetben? Vár, és reménykedik abban hogy gyermeke rájön: lázadása értelmetlen, hiszen saját gyökerei, saját léte ellen lázad.

Az Egyháznak ebben a helyzetben arra a lankadatlan hitre van szüksége, amellyel minden szekularizáció, ateizmus, ideológiai támadás ellenére tanúságot tesz arról, hogy Krisztus üzenete továbbra is érvényes. Az egyes ember életében, az élet különböző fázisaiban ez megtapasztalható. Én abban bízom, hogy a katolikus egyetemek Európa-szerte képeznek majd olyan társadalmi gazdasági közéleti szereplőket, akik nem felejtik el a saját meggyőződésüket akkor, amikor a társadalomért, a gazdaságért vagy Európáért tesznek valamit. Ez bizonyos fokig már ma is megtapasztalható, hiszen sokan vannak Magyarországról az Európai Unió különböző intézményeiben és az Európai Parlamentben is, akik ezért dolgoznak.

Neumayer Katalin/Magyar Kurír

Képek: www.hungary1956.com, Kránitz Mihály