Krisztus Európa Reménye – Szentmise Mariazellben

Délelőtt tizenegy órakor a repülőtéren felállított hatalmas oltár körül esős, havas (!) szeles időben, mintegy 100 ezer zarándok részvételével kezdődött meg az ünnepi szentmise Mariazellben, amely nem sokkal fél kettő után ért véget.

A szentmisét Angelo Sodano bíboros, államtitkár, a Szentatya követe mutatta be, vele együtt misézett a zarándoklara érkezett 250 bíboros, érsek, püspök és a mintegy 1000 pap. A hívőket a zord időjárás nem rettentette el, és a sötét felhők ellenére reményt és lelki emelkedettséget sugárzott az ünnepi liturgia. Az Evangélium keleti és nyugati szertartás szerinti éneklése, a szentmisén a nyolc ország nyelvén elhangzott könyörgések és a felajánlásra adott ajándékok egyszerre szimbolizálták a népek kereszténységben való egységét és kultúrájuk, nyelvük, hagyományaik különbözőségét, és mindenekelőtt a békére, egymás jobb megértésére való törekvését.

A bevonulás után hangzott fel a Közép-Európai Katolikus Találkozó himnusza. A szentmise elején Egon Kapellari püspök, mint a helyi Graz-Seckau-i egyházmegye vezetője, üdvözölte a jelenlévőket, a pápa legátusát, Angelo Sodano bíborost, valamint a bíborosokat, a püspököket, a papokat, a szerzetesnővéreket, szerzeteseket és különösen is a fiatalokat. Köszöntötte továbbá az osztrák szövetségi elnököt, Thomas Klestilt, az államelnököket, köztük Mádl Ferencet a Magyar Köztársaság elnökét, az állami vezetés tagjait Bosznia-Hercegovinából, az osztrák szövetségi kancellárt, Wolfgang Schüsselt, a horvát miniszterelnököt, az Európai Bizottság elnökét, Romano Prodit és az Európa Tanács jelen lévő tagjait.

Kapellari püspök köszönetet mondott a média felelőseinek, akik Európa-szerte sokak számára tették lehetővé, hogy az eseményeket és a záró szentmisét figyelemmel kísérhessék.

Lelki értelemben vett Európa-ünnepünk van ma – mondta köszöntő szavaiban Egon Kapellari. A máriazelli kegyhelyen sok ember évszázadok óta azt élte át, hogy az ég számára itt jobban megnyílik, mint bárhol máshol. Ezért gyűltek össze újra meg újra Máriának, Máriazell Nagyasszonyának oltalmazó palástja alatt. Felajánlották magukat és népeiket Mária közbenjárására, és sokan közülük csodálatos segítséget nyertek. A nemrég kibővült Európai Unió lehetővé tette a kontinensünkön élő sok-sok ember és nemzet egy erősebb, békésebb egységét az egész emberiségen belül. Keresztényként arra vagyunk meghívva, hogy ezt az egységet éppen most, ma és holnap megerősítsük, hogy az új Európát a XX. század borzalmaitól és szenvedéseitől a jövőben megkíméljék.

Ezután Angelo Sodano bíboros köszöntötte a jelenlévőket, majd a Szentatya videó-üzenetét láthatták a hívők.

„Veletek együtt és értetek imádkozom egy olyan időszakért, amelyben minden ember békében és jólétben élhet együtt. Azok az értékek, amelyeket keresztény hitünk nyújt, ennek legkiválóbb alapját képezik” – mondta többek között a pápa.

A szentmise bűnbánati szertartása a húsvéti vigília éjjeli szertartáshoz hasonlóan a keresztségünkre való közös emlékezéssel kezdődött. A víz megáldása és hintése a föltámadt Krisztus jelenlétét idézi. A szent jelek, a vízzel való meghintés, a keresztségben való közösségre utal, vagyis arra, hogy Európai népeit a keresztség egyesítette.

A szenteltvíz hintés alatt a kórus és a nép az ún. Keresztelési litániát énekelte. Európa népeit a keresztény értékek egyesítették, a történelem során sokszor mégis szembehelyezkedtek egymással. Ez a liturgia azt a szándékot juttatja kifejezésre, hogy a jövőben kiengesztelődés és a megszentelődés útján kívánunk járni.

Az Olvasmány (ApCsel) magyarul hangzott el, majd horvát nyelven olvasták fel a Szentleckét (1Pt 3,14-18).

Az Evangélium (Jn 2,1-11) két rítus szerint, a keleti és a latin szertartás szerint hangzott fel. Mindez ismét az egységet, a testvériséget szimbolizálta az ünnepi liturgiában, hiszen a nyolc ország közül többen is jelen van a keleti szertartású egyház. Az ökumené jegyében részt vettek a szentmisén az ortodox egyházak képviselői is. Mint II. János Pál pápa beszédeiben többször is megfogalmazta: Európa két tüdővel lélegzik, egyaránt fontos számára a keleti és nyugati lelkiség. Ennek a gondolatnak a jegyében zajlott a máriazelli ünnepi szentmise is.

Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek prédikációja

A szentbeszéd első részében a Szentírásban olvasott két eseményre utalt Schönborn érsek. Hangsúlyozta: ezek segítenek abban, hogy a Népek Zarándoklatának értelmét megragadjuk. A Kánai menyegző alkalmából nyilvánvalóvá válik, hogy ott, ahol Jézus személyében az Isten uralma jelen van, ott semmi sem lehetetlen. Az Istenanya ott elhangzott mondata: „Amit Õ mond, azt tegyétek!“ a következő kérdéseket veti fel, amelyeken keresztényként el kell gondolkodnunk: Hallottuk-e, mit mondott nekünk, mint ember az emberek között, mint nép a népek között, mint keresztény a keresztények között? Mi lett Európa sorsa akkor, amikor ezt a kijelentést gyakran elfelejtettük, gyakran elárultuk? És mit jelent az a döntésünk, hogy ide zarándokoltunk Európa azon térségéből, ahol történt valami, amelyből mint emberek, mint népek, mint keresztények tanultunk?

Pünkösdi várakozással jöttünk össze – mondta Bécs érsekeaz olvasmányban (ApCsel) elhangzottakra –-, nők és férfiak, fiatalok és öregek, papok és világi hívek. Együtt imádkozunk a Szentlélek erejéért, tanácsadó segítségéért országainknak és népeinknek. Ennek a sok félelmetes, szörnyűséges fájdalmat elszenvedett Európának a békéjéért, amely sok reménysége között fokozatosan összenő a kétségekkel és a félelmekkel is. Erőt kérünk odaföntről, hogy felismerjük mi a helyes, és azt meg is tegyük. Bátorságot, hogy hitünkről tanúságot tegyünk.

Schönborn érsek felidézte: emberek százezrei, milliói tapasztalták meg az elmúlt évtizedekben, hogy a bátor, tanúságtevő hitnek milyen nagy ára lehet. Sokan élték át, hogy milyen félelmetes szenvedést okoztak országainkban a nemzeti szocializmus és a kommunizmus keresztényellenes és istentelen ideológiái. Rájuk is érvényesek Szent Péter szavai: „Még ha szenvednetek kell is az igazságért, boldogok vagytok“ (1Pt 3,14). A bíboros megemlékezett mindazokról, akik hitükért haltak meg a lágerekben, vagy a börtönökben.

Feladatok és remények

A keresztényekre váró feladatok és egyben remények közül hármat emelt ki: Hogy a még megmaradt „falakat,” előítéleteket átugorjuk; hogy egymást véglegesen „ugyanolyan szemszögből“ lássuk; hogy minden emberben – mindegy milyen nyelvű, kultúrájú, vagy vallású – Isten képmását vegyük észre.

Ezt a látásmódot Máriától tanulhatjuk meg, akinél nincs személyválogatás, aki minden gyermekét egybegyűjti. Sokan félnek attól, hogy az egyesült Európa az önállóság, a kulturális sokféleség elvesztéséhez vezethet. Keresztényekként egységért imádkozunk, amely azonban a sokféleséget nem szünteti meg, hanem számol vele. Máriazell ennek egy jelképe. Népeink ősidőktől fogva bensőséges közelséget ápolnak ezzel a kegyelmi hellyel. Máriazellben megvalljuk, hogy a keresztény Európa alapjához tartozunk, tudjuk, hogy ez az alap alkalmas, sőt szükséges ahhoz, hogy az európai egységet hordozza.

Schönborn érsek arra is kitért, hogy az évtizedeken át tartó istentelenség, Keleten és Nyugaton, mély nyomokat hagyott népeinkben. Ezért hallgatnunk kell azokra a hangokra, amelyek gyakran kívülről, nem is keresztény körből érkeznek, és mégis a kereszténység pótolhatatlanságára figyelmeztetnek. Példaként említette az amerikai tudós, a hívő zsidó Joseph H. H. Weiler szavait, aki pár nappal ezelőtt kiadott lángoló felszólalásában figyelmeztet: ő a kereszténységet mint e kontinens életének forrását, és mint az európai egység motorját látja.

A muzulmánnak tartott boszniai költő Dzevad Karahasanrai egy évvel ezelőtt, a Közép-európai Katolikus Napok kezdetén mondta: „Európát a kereszténységre redukálni, nagy kár lenne. De a kereszténységet kifelejteni belőle, az katasztrófa lenne“.

Az európai szentek közreműködtek a közös ház felépítésében

Beszédének további részében Bécs érseke a nagy európai szentekre: Szent Benedekre és Ferencre, a Nagy és a Kis Szent Terézre, István királyra és Nepomuki Jánosra, Cirillre és Metódra, Edith Steinre és Pater Maximilian Kolbe atyára, XXIII. János pápára és a fiatal Ivan Merzre emlékeztetett, akik megfogadták Mária szavait „Tegyétek, amit mond” Õk és sok más keresztény egészen a mai napig együttműködtek az európai ház felépítésén. Abban nyújtottak segítséget, hogy ez a kontinens az emberiesség és a szépség, a szolidaritás helye legyen Építettek ott, ahol a vak gyűlölet szétroncsolt mindent. Vigasztaltak és bátorítottak ott, ahol a szükség és a nyomor földig rombolt mindent. Õk voltak a reménység világító pontjai

Miben segíthet Európa építésében az egyház, a kereszténység? – tette fel a kérdést a bíboros: Mindenekelőtt az emberi élet védelmében, annak kezdetétől végéig. Európának szüksége van igazságosságra és szolidaritásra. Kereszténynek lenni annyit jelent, mint aktívan azok mellé állni, akik a viharos változások között nem tudnak helytállni. Európának szentjei számára szüksége van időkre és terekre. Harcoljunk tehát tovább azért, hogy a vasárnap az Istennel és az emberekkel való közösség napja maradjon. Kérlek Titeket: keressétek annak lehetőségét, hogy templomaitokat nyitva tartsátok. Az emberek éheznek az Istennel való találkozásra. – mondta Christoph Schönborn, aki beszédét ezekkel a gondolatokkal fejezte be:

Itt Máriazellben kérjük a Szentlélek Isten erejét. Itt ajánljuk fel magunkat, országainkat, családjainkat Mária oltalmába. Innen akarunk elindulni, a hitben megerősödve és Krisztusra irányuló reményünkben megszilárdulva. Így ebben az új Európában a sok kereső embernek, a kétségbeesetteknek, az aggódóknak és a csüggedteknek tanúsítsuk: „Krisztus valóban Európa reménye!“

Az Istenanya lelkéből fakadóan hív itt Máriazellben minket, Közép-Európa népeit: 
- Bízzatok egymásban –, amint Isten is megbízik bennetek. 
- Értsétek meg egymást és viseljétek el egymást –, amint Õ is elfogad minket, minden hibánkkal és gyengeségünkkel, nagy szavainkkal és kicsiny tetteinkkel együtt. 
- Tanuljatok egymástól – és mindegyiktek, aki megnyílik egy új, más nézőpont felé, afelé nyíltok meg, aki megteremtett minket. 
- Mindenekelőtt azonban szeressétek egymást – mert Õ előbb szeretett minket, és a végsőkig szeretni fog. (A prédikáció teljes szövege a Dokumentum rovatban olvasható.)

A felajánlási körmenet gyerekek közreműködésével zajlott. Minden nemzet két jellegzetes adományt vitt az oltárhoz. Magyarország a Magyar Katolikus Rádió alapító okiratát, és egy Magyarok Nagyasszonya festményt vitt a felajánlási oltárra. Az ünnepi mise perselyadományai két nemes cél megvalósítását szolgálják: egy 8 osztályos iskola felépítése az albániai Lezhe-ben, valamint hitoktatók képzése a kongói Sakania missziós központban, ahol kevés pap van.

Egy érdekes kezdeményezés is ide kapcsolódik: a fiatalok Mariazellbe érkezésükkor egy imakártyát kaptak, ezekre írhatnak üdvözletet, jókívánságot, e-mail címet. Közös gyűjtőládába dobják, majd a vasárnapi záró szentmisén szétosztják a fiatalok között, így sok új nemzetközi kapcsolat születhetik közöttük.

Mariazelli üzenet

A résztvevő 8 ország püspökei közös üzenettel zárják le a Találkozó egyéves folyamatát, amelyet az országok templomaiban fognak majd a következő vasárnap felolvasni. Ebben a jövőre nézve a következő feladatokat fogalmazzák meg a püspökök:
1. Megmutatni Krisztust az embereknek
2. Imádkozni tanulni és imádkozni tanítani
3. Gyarapodni és elmélyülni a hitbeli ismeretben
4. Jelet mutatni
5. Védelmezni a vasárnapot
6. Védeni és kibontakoztatni az életet
7. Előmozdítani a szolidaritást Európában és világszerte

MK