Krisztus megígéri a Lelket

Nézőpont – 2016. április 30., szombat | 16:00

Húsvét 6. vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 14,23–29)

Földi zarándokútja végén Krisztus megígéri a Lelket: visszatér az Atyához, hogy eljöhessen a Lélek. Már ismerjük az Atyát, láttuk a Fiút – ahhoz, hogy teljes szentháromságos életet élhessünk, jönnie kell a Léleknek. Ki is ez a Lélek? Miért olyan fontos, hogy megkapjuk? A teológiai okfejtésen túl olyan izgalmas figyelni a magyar nyelv kifejezéseit, melyekben ott rejtőzik a válasz, hogy miért is fontos a mindennapi életvezetés számára a Lélek.

Az egyik ilyen csodálatos szavunk a lélekjelenlét. Hallani olykor beszámolókban, hogy a „pilóta lélekjelenléte mentette meg az utasokat”, vagy valaki egy fontos ügyben nem vesztette el a lélekjelenlétét. A lélekjelenlét azt jelenti: nem engedem, hogy a pánik legyen úrrá rajtam. Nem engedem, hogy egy vitában az indulat legyen úrrá rajtam. Nem engedek a pillanatnyi kedvnek, hangulatnak, nem engedek a pillanatnyi benyomásnak, előítéletnek, nem engedek az ösztön rohamának a félelem, a nemiség, a birtoklás, a létfenntartás területén sem. A lélekjelenlét összefoglalva azt jelenti: nem engedem, hogy az emberen aluli erők, az emberhez méltatlan szempontok vezessenek, hanem engedem, hogy a lélek, a Szentlélek vezessen. Nem engedem, hogy a rövidtávú, a kedvnek kiszolgáltatott, az ösztön vezérelte, az érdekközpontú vagy gyáva erők irányítsanak, hanem egy magasabb erőre, látásra, biztosságra bízom magam, a Szentlélekre. A lélekjelenlét magától nem alakul ki: kell hozzá szaktudás, kell bölcsesség, bátorság, higgadtság, de mindenekelőtt imádság. Kérni a Szentlelket, hogy töltsön be engem, családom, egyházam, országom, hogy a legszeretetteljesebb és legintelligensebb szempontok vezessenek. A lélekjelenlét képes akkor is tovább vinni, amikor az emberi erő elfogy.

A másik Lélekhez kötődő csodálatos szavunk a lelkesedés. Gond van a mai ember lelkesedésével. Több szó esik a munkáról, pénzről, politikáról, egészségről, tudományról, de a lelkesedésről nem, pedig ha az elfogy, hiába minden okos szó, akkor válik lelketlenné az ember. Honnan van, mi vagy ki adja a lelkesedést? Lelkesedést a cél ad. Képzeljük el, milyen lélekkel megyünk egy szerelemes találkozóra: túllépünk a napi gondokon, a szeretet átjár mindent, az ember vidáman és szívesen halad előbbre. S képzeljük el, milyen lélekkel megyünk a postára egy büntető csekket befizetni a tilos parkolásért. A mai embernek mintha nem lennének céljai, vagy ami még rosszabb: rossz céljai vannak. Ne csodálkozzon senki, ha elfogy a lelkesedése, ha nincs kedve élni, dolgozni, házasságban lenni, küzdeni, ha lelketlenné válik, mert nincs célja vagy buta céljai vannak. A pszichés energia egyszer csak elfogy, az embert nyomasztja a mindennapi szürkeség, s nagyon nehéz a bevallott vagy be nem vallott depresszióból kilépni. A Szentlélek ragyogtatja fel az igaz célokat: Isten Országát, a szeretetteljes és intelligens életet, a családot, a tisztességes munkát, a jó öregséget. A Szentlélek dinamikája, tüze, lelkesedése nélkül nagyon nehéz, vagy talán lehetetlen egy életen át embernek maradni.

A harmadik pünkösdi kifejezésünk: a lelki gazdagság. Ennek ellentéte a lelki nyomor. Lelki nyomor igen sok van. Látunk szépen induló házasságot, amiben már az elejétől ott van valami fullánk; látunk anyagi gazdagságot lelki gazdagság nélkül; látunk hideg intelligenciát, borotvaéles észt szeretet nélkül; látunk komoly beosztást, pozíciót alapvető emberség nélkül; látunk életunt családos, dolgozó embereket, vagy egy életet végigdolgozó öregeket, akik hálátlanságot kapnak. Sorolhatnánk. Túlzottan a láthatóra törekszünk, pedig minden láthatónak valami láthatatlan az oka. A látható jólétnek, családi harmóniának, szakmai fegyelemnek, egészséges, igényes testi-lelki életnek is valami belső lelki gazdagság az oka. És fordítva is igaz: a látható összeomlásnak, látható válásnak, életuntságnak, személyes, szakmai vagy családi katasztrófának is valami belső, láthatatlan, lelki nyomor az oka. Innen következik az alapszabály: aki jól akar élni, óvó tekintetét elsősorban ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra szegezze, minden attól függ. Ami csak lelkileg érhető el, azt csak lelkileg lehet gyógyítani, ezért fontos komoly fordulatot tenni minél hamarabb a lelki gazdagság felé.

Krisztus megígéri a Lelket. Szükségünk van rá és örömmel várjuk, szálljon le ránk a Szentlélek, adjon mindannyiunknak minden napra lélekjelenlétet, lelkesedést s lelki gazdagságot. Gyógyítson, lelkesítsen és töltsön be ott minket, amin múlik az egész életünk.

Papp Miklós/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria