Krisztus vérét adta értünk

A pápa utalt arra, hogy az előző évtizedekben július első vasárnapja az egyházban Krisztus vérének ünnepe volt, erről a pápák is megemlékeztek, majd XXIII. János egy pápai dokumentumban el is magyarázta ennek az ünnepnek a jelentőségét.

Az Ószövetség népének történetében a vér Isten és a népe közötti szövetség szimbóluma volt. Az Újszövetség idején ez új jelentést öltött. Az utolsó vacsorán Jézus e szavakkal fordult a tanítványokhoz: „... ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé. Ez a vér értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” Majd a megostorozástól egészen kereszthaláláig látjuk, hogy Õ vérét adta értünk: ez megtisztítja lelkiismeretünket, és arra ösztönöz, hogy kövessük az élő Istent.

A Szentatya szólt arról, hogy ma is, a világ számos részén az erőszak mennyi emberi véráldozatot követel. „Mikor tanulja meg végre az emberiség, hogy az élet szent, és egyedül Isten rendelkezhet felette?” – és hozzátette: Krisztus azonban a rosszra nem rosszal felelt, hanem életét adta válaszként.

Ha a hívő ember a nehézségek között Krisztusra, az Õ életáldozatára szegezi tekintetét, akkor reményt meríthet: „Isten nem hagyott el, szeret, életét adta értem” – mondta a pápa.

Az Úrangyala-imádság után a Szentatya megemlékezett a viareggói szerencsétlenség áldozatairól és hozzátartozóikról. Az aznapi, július 5-i Fülöp-szigeteki merénylet kapcsán ismét hangsúlyozta (egy székesegyház előtt a délelőtti szentmise alatt bomba robbant, aminek következtében öten meghaltak, és több mint negyvenen megsebesültek): az erőszak sohasem megfelelő út a problémák megoldására.

Magyar Kurír