A krisztusi erkölcs fontossága – 2007. november 27.

Hazai – 2007. november 27., kedd | 0:07

Attól, hogy valamit nem ismerünk, még rászorulhatunk. Ilyen a keresztény erkölcs is, amelyet akkor veszünk észre, ha már hiányzik. Olyan, mint az egészség, amelyet akkor kezdünk el becsülni, ha megbetegszünk.

Ha valamire rászorulunk, az biztos, hogy életünk része, legfeljebb eddig nem jó helyen kerestük. Nem tudja az ember, mitől olyan zaklatott, pedig felfedezhetné, ha több bátorsága volna.

Krisztus elérhetetlen ideált ad a főparancsban. Nem is lenne jó, ha elérhető lenne, mert akkor kimerítenénk. Az tart bennünket egyenesen, ha valami feszít. Egészséges kiegyensúlyozatlanságban kell élnünk. Mégpedig olyan irányban, amelyet most még csak a hitünkben birtoklunk, hogy egykoron a birtoklás vágya nélkül lássuk.

Az erkölcs ódivatú kifejezésnek látszik. Nem azt jelenti, hogy falnak kell mennünk, ha észrevesszük pl. az emberi szépséget. És nem is azt jelenti, hogy azt kell egyedüli értéknek kell tekinteni, amit egy harmincas években készült tablókép sugároz. A krisztusi erkölcs sokkal inkább a zsigereinkben van, mint gondolnánk. Merjük a szenteket követni, akik vannak olyan bátrak, hogy bele tudnak veszni a legkiállhatatlanabb ember szolgálatába is.

Sánta János