Krisztust követni a legsötétebb időkben is – Emlékezés Tóth Imrére, a Vas megyei pedagógusok 1956-os forradalmi tanácsának elnökére

Tóth Imre szombathelyi tanár, a Vas megyei pedagógusok 1956-os forradalmi tanácsának elnöke – november 5-re megszervezte az iskolások közös szentmiséjét a szombathelyi katolikus nagytemplomban. A szertartáson Kovács Sándor püspök megáldotta volna a tantermekbe szánt feszületeket, hogy azokat a megye iskoláiban kifüggesszék a letűntnek hitt ateista rendszer sarlós-kalapácsos címere helyére. A szentmisére, a feszületek megáldására és kifüggesztésére azonban nem kerülhetett sor, mivel november 4-én szovjet páncélosok lerohanták Magyarországot és vérbe fojtották a forradalmat. A Vatikáni Rádióban Tóth Imre leánya, Némethné Tóth Márta idézte fel az 1956-os forradalom szombathelyi eseményeit.
Elmondta: édesapjának a feszületek megáldásával egybekötött szentmise megszervezése volt a fő bűne 1956-ban a minden megyében kiadott Fehér Könyv szerint. Az ügyészség lázítás bűntettével vádolta őt, mivel 1956. október 28-án a délelőtti órákban a szombathelyi püspökség erkélyéről beszédet intézett a tömeghez, amelyben a kötelező vallásoktatást, az egyházi iskolák visszaadását követelte, dicsőítette Mindszenty József hercegprímást.
„Édesapánk szerint ő csak a tüntető tömeget fékezte, csitította, igen rövid ideig beszélt, aminek a lényege a vádiratbeli vallomás alapján: ’A katolikus hívők követeléseit hoztátok ide, amelyek előttetek is ismertek. Ti azonban nyomban végre akarjátok hajtani, amely a keresztényi felfogással ellenkező. Ma van Krisztus Királyunk ünnepe. Minden katolikus ember templomban van. Ez a hely szent, s nem lehet színhelye semmiféle atrocitásnak, mert ez ellenkezik a katolikus öntudattal. Politikai ügyeket nem lehet e szent helyen elintézni, azt bízzátok a vezetőkre, most pedig menjetek békében haza.’ A továbbiakban közölte a tüntetőkkel, hogy katolikus hitvallást követ, általános iskolai tanár, akinek 6 gyermeke van. Vallási meggyőződését akkor sem szégyellte bevallani, amikor ebből az emberek nagy részének kellemetlensége származott. A többi vádpont a forradalom alatt elkövetett átszervezések, újságnyilatkozat és cikkírás miatt marasztalta el. Mindezért ’csak ‘10 hónapi’ börtönbüntetést kapott. Édesanyám bátyja volt az ügyvédje, aki szerint 10 évet is kaphatott volna” – mondta Némethné Tóth Imre, aki felidézte: 1957-ben neki és testvéreinek nem december 24-én jött meg a Jézuska, mert édesapjukat csak december 25-én délelőtt engedték ki a börtönből, és megvárták.
Tóth Imre leánya elmondta: halála előtt nemsokkal édesapja átadta mind a hat gyermekének „A cselédháztól a Vatikánig” című önéletírását, a következő mottóval: „Ne legyetek gyökértelenek”. Ebben a kötetben elmeséli, hogyan lett egy 11 tagú szegény család gyermekéből bencés diák, mélyen hívő keresztény. Eszerint Tóth Imre 1938-ban, a budapesti Eucharisztikus Világkongresszuson találkozott először a KALOT-mozgalommal az Iparcsarnokban megrendezett nagygyűlésen, ahol 10 ezer, „árvalányhajas legénysereg” előtt P. Kerkai Jenő S.J., a mozgalom főtitkára gyújtó beszédben vázolta a négyes jelszót: „Krisztusibb embert, műveltebb falut, életerős népet, önérzetes magyart akarunk!” Ettől kezdve Tóth Imre egy életre elkötelezte magát Krisztus követésére. Aktívan bekapcsolódott a KALOT-mozgalomba. 1939-ben kinevezték a pannonhalmi, majd nemsokkal később a győri egyházmegye KALOT-titkárává. 1942. áprilisában Boldog Apor Vilmos győri püspöktől kapott kinevezést az Egyházasfaluban létesítendő Népfőiskola megszervezésére, vezetésére. Hite mellett mindvégig, még a legsötétebb kommunista időkben is állhatatosan kitartott.
Tóth Imre volt egyébként a szerkesztő-lektora annak a gazdag, egyháztörténeti, művészeti emlékkönyvnek, amely 1977-ben jelent meg a szombathelyi egyházmegye 200 éves fennállása alkalmából. A közelmúltban a szombathelyi ’56-osok szervezete kezdeményezte, hogy állítsanak emléktáblát Tóth Imrének, a helyi forradalmi események aktív szereplőjének.
Bármennyire is anakronisztikusnak tűnik a kelet-európai kommunista rendszerek bukása után, Tóth Imre 1956-os kezdeményezése ma is példaértékű, még Nyugat-Európában is, hiszen a „másság tisztelete” nevében egyesek újból és újból próbálkoznak a kereszt levételével, hivatkozva a más vallásúak, ateisták érzékenységére. Az európai alkotmány szövegének megfogalmazóival együtt arra törekszenek, hogy megfosszák a földrészt a történelmét meghatározó, arculatát kialakító keresztény örökségtől, amelynek kifejezése az egész emberiségnek felkínált megváltás, az ártatlan szenvedés jelképe, a feszület. VR/MK