Küldetésként élte meg házasságát – Boldog Gizellára emlékeztek Veszprémben

Márfi Gyula veszprémi érsek idén Ternyák Csaba egri érseket kérte fel a szertartás főcelebránsi feladatainak szolgálatára. Az egri főpásztor örömmel tett eleget a kérésnek, s elmondta, Egerben is nagy tisztelettel emlékeznek meg minden évben Gizelláról, mivel 1837-ben éppen Gizella ünnepén szentelték fel az egri székesegyházat.

A szertartásra ünnepi zarándokmenetben felhozták Boldog Gizella karereklyéjét is az oltáremelvényre a székesegyházból. Szentbeszédében Ternyák Csaba az állam- és egyházszervező Szent István oldalán álló Gizella segítő, az uralkodói munkában, feladatokban is osztozó házastársi szerepét emelte ki. Boldog Gizella élete kincsét, küldetését itt Magyarországon találta meg, két szent férfi: férje István és fia, Imre személyében. Általa és benne nagy kincs birtokosai vagyunk, mondta, de ezt a kincset újra és újra fel kell fedeznünk, ki kell ásnunk a múlt feledéséből. Ne engedjük, hogy Gizella képe elhalványuljon népünk emlékeiben. Ahhoz, hogy jelentőségét megértsük, fontos, hogy soha ne önmagában tekintsünk rá. Szent István királlyal együtt kell szemléljük őt és erényeit. Mert nem érthető meg önmagában, István nélkül, mint ahogy István sem Gizella nélkül.

Így van ez a mai házastársak között is: azok az emberek, akik több évtizede boldog házasságban élnek, nem érthetők meg önmagukban, társuk nélkül. A sikeres férfiak mögött szinte mindig ott találjuk egy áldozatos feleség támogatását, hűséges hitvesi szeretetét. Gizella és István életükből több mint negyven évet együtt éltek meg. Szent István király életének minden fontosabb állomásánál ott állt mellette hitvestársa. Amikor 997-ben fejedelem, majd 1000-ben koronás király lett, Gizella már a felesége volt. Társa volt később az ország népének keresztény hitre térítésén át, az egyházmegyék alapításán keresztül a pogány lázadások leverésében és az ország építésében, újjászervezésében. Együtt gyászolták gyermekeik elvesztését, s emberileg különösen tragikusan élhették meg az utódnak kiszemelt Imre herceg váratlan halálát. Bizonyára jelen volt Gizella akkor is, mikor Szent István király felajánlotta a Szűzanyának országunkat. S ő volt az, aki urát hosszú betegségében ápolta, majd halála napján lezárta szemeit. Gizella hite, imádsága nélkül bizonyára nem lett volna szent sem István király, sem Imre herceg.

A magyar keresztény kultúra kezdeteit jórészt neki köszönhetjük, közreműködésével kezdődött meg hazánkban a keresztény hit igazságaira épülő rend. Ezért joggal tekintünk úgy rá, mint nemzetünk kiemelkedő szentjére. Ha igaz az, hogy egy család lelki élete formálásának fő motorja mindig – ma is – a feleség és az édesanya, akkor igaz ez az első magyar szent család esetében is, ahogy II. János Pál pápa nevezte Boldog Gizella és Szent István családját.

A szertartás után körmenetben vitték vissza ünnepélyesen Gizella ereklyéjét az általa alapított székesegyházba a papság, a hívek, a városvezetés kíséretében.

Toldi Éva/Magyar Kurír