A különös útitárs – 2010. április 23.

Hazai – 2010. április 23., péntek | 7:30

Két ember megy Jeruzsálemből Emmauszba, és a közelmúlt eseményeiről beszélgetnek. Egyszer csak hozzájuk társul egy harmadik vándor, aki első pillantásra nem különbözik tőlük, csak az tűnik fel nekik, mintha nem tudna semmit Jézus kivégzéséről.

Ez a találkozás azon az estén történik, amelynek reggelén néhányan már találkoztak a feltámadott Jézussal, de erről még kevesen tudhattak. Így biztosra vehetjük, hogy önmagában már a kivégzése is általános beszédtéma volt. Valamit éreztek az emberek. Legalább annyit, hogy Jézus nem egy közönséges bűnöző volt, hanem valami más.

A különös útitárs érdeklődik a közelmúlt eseményei iránt, majd elkezdi sorolni a prófétai jövendöléseket. A két vándor még ekkor sem jön rá, ki az útitársuk. Aztán Emmauszba érnek, és szemük láttára megtöri a kenyeret. Villámlásszerűen felismerik, de addigra már nincs ott.

Két tanulság. Az egyik: Jézus mindazokban velünk vándorol, akik figyelemmel vannak irántunk, és gondolkodni tanítanak. A másik: Jézust nem lehet megragadni, mert ez azt jelentené, hogy megállunk. Ebben a világban nem állhatunk meg se egészségesen, se betegen, hanem vándorlunk. Ez azonban nem ötletszerű kóborlás, hanem valami olyan, hogy Jézus vonzása folytán mindig újabb helyen találjuk magunkat, s közben lelkileg fejlődünk.

Sánta János