Kultúra és hit elválaszthatatlan volt történelmetek során - II. János Pál a magyar kultúra képviselőihez

Engedjék meg, hogy különleges szeretettel fejezzem ki megbecsülésemet azoknak az íróknak, tudósoknak és orvosoknak, akik mindig megvallották keresztény hitüket a közelmúlt körülményei között is, és mindig hűségesek maradtak az igazság követelményéhez és lelkiismeretük szavához, még ha ezért súlyosan hátrányos megkülönböztetést kellett is elviselniük. Hogy is ne utalnánk arra, hogy szomorúan és fájdalommal kellett látnunk Közép- és Kelet-Európában kiváló személyiségek háttérbe szorítását, akiket kizártak a társadalmi és kulturális életből, mivel szilárdan ragaszkodtak a hit értékeihez? Ma örömmel tapasztaljuk, hogy megszűnnek az ideológiai monopóliumok, s olyan új társadalom van kialakulóban, amely tiszteletben tartja ezeket az alapvető értékeket.
 
Előmozdítani a kultúrát; ez sohasem jelenti azt, hogy valami elvont spiritualizmusba esünk, amely nem ismeri a mindennapi élet tapasztalatát. Ellenkezőleg: ahhoz, hogy legyőzzük a társadalmi élet számtalan ellentmondását és jobb jövőt tervezzünk, szükséges, hogy meghatározott kulturális értékek szerint tájékozódjunk, s ezek biztos támpontokká váljanak mindenki számára.
 
Ész és hit ugyanarra az őseredeti Igazságra törekszenek, amely nem mondhat ellent önmagának. Ezért amikor az ész és a hit látszólag szembekerül egymással, akkor minden bizonnyal vagy a kulturális tevékenység vagy a hitből táplálkozó reflexió túllépte a saját illetékességi körét, nem vette figyelembe saját módszere követelményeit.
 
Hozzátehetjük: a helyes értelem észreveszi az erkölcsi értékeket, és tudja, hogy nélkülük az ember végül is önmagát pusztítja el. De mindenki megtapasztalja, hogy a bűntől sebzett személyben milyen mélyen benne gyökerezik az a hajlam, hogy elszakadjon az erkölcsi értékektől. Miért kellene kizárni a tudatból annak lehetőségét, hogy világosságot meríthet a hit magasabb indítékaiból, és még inkább belső erőt a kegyelem transzcendens forrásaiból?
 
Amit az Egyház hirdet, az nem kisebbíti az embert: inkább világosságot, életet és szabadságot ad a haladáshoz: más ígéret pedig nem képes kielégíteni az ember szívét: (Magadnak teremtettél minket, Urunk, és nem nyugszik meg szívünk, amíg meg nem pihen benned( (Szent Ágoston)." (Gaudium et spes, 21.)
 
E megfontolások arra ösztönöznek, hogy nyomatékosan említsek egy olyan követelményt, amely nyilvánvalóan jelentkezik történelmetek jelen korszakában. Hogy e föld népe is eljusson arra a teljes és harmonikus érettségre, amelyről beszéltem, elsőrendűen fontos, hogy a magyarok gyermekkoruktól kezdve megismerhessék a keresztény hit alapjait, és részt vehessenek az egyházi közösség hitéletében. E célból elengedhetetlenül szükséges, hogy biztosítsák a fiataloknak a hitoktatást tanulmányaik egész ideje alatt.
 
Hogyan vállalja a felelősséget az új nemzedékekért az, aki nem tárja fel előttük a keresztény üzenet tágas horizontját, felkínálva nekik az igazi szabadságot, hogy tudatosan és éretten fogadhassák el a szeretetnek a hitből fakadó meghívását. A tudatlanság lehetetlenné tesz mindenfajta szabad döntést. Ezért nem szabad megfosztani a fiatalokat attól a jogtól, hogy teljes értékű nevelést kapjanak, beleértve a keresztény hit alapelemeit is.
 
A keresztény élet érettsége föltételezi a személyes növekedés folyamatát, s ezt mindenki csak önmaga végezheti el. Ezen az úton nem lehet egyedül hagyni az embert. Fölkészítésre és irányításra szorul, hogy felelősen hozza meg döntését.
 
A kultúra egyik legfontosabb tényezője a nevelés. Ez azonban nem csupán abban áll, hogy a jővendő nemzedékek átadják a tudományos vívmányok és a technikai eredmények foglalatát. Jól tudom, milyen értékes az iskolarendszeretek az ifjúságnak nyújtott szakszerű oktatásban. De hasonló, sőt nagyobb erőfeszítést kell tenni a nevelés terén is, elősegítve a fiatalok személyiségének érlelődését a világnézet, az értékek a személyes kapcsolatok területén is. Egy leszűkített emberkép menthetetlenül hátrányosan hat vissza a képzésre, amint ezt a közelmúlt tapasztalata bizonyítja, amikor nem részesült kellő figyelemben a hosszú, de elengedhetetlenül szükséges nevelői folyamat.
 
A magyar társadalom az átmeneti kor mély válságát éli át. Még mindig szenved a diktatúra elmúlt évtizedeinek következményeitől, ugyanakkor erősen fenyegeti a szekularizmus veszélye is. Alapvető erkölcsi erényeket nemegyszer elhanyagolnak vagy egyenesen nevetségessé tesznek. A kultúra embereinek egyik első feladata az, hogy az újonnan megszerzett szabadság keretében az új társadalmat az olyan emberi erények alapjaira építsék, mint a becsületesség, az igazságosság, a kölcsönös tisztelet, a szolidaritás, az egyetértő együttműködés.
 
Aki az új nemzedékek neveléséért felelős, az gondosan vizsgálja felül és válogassa meg azokat a hatásokat, amelyek a környezetéből érik a fiatalságot. Teremtsék meg az összes szükséges föltételt harmónikus emberi fejlődésükhöz.
 
Sajnos, ma sok család nem képes egyedül biztosítani ezt a légkört. A szülőknek nagyon kevés idejük van gyermekeik számára. Olykor a szülők maguk is mélyen sebzettek lelkükben, meginogtak alapvető meggyőződésükben, és így közömbössé váltak az élet igazi és végső értelmével szemben. A nemzet vizsgálja felül nevelői rendszerét, hogy segítse az igazi személyiség érlelődését az ehhez szükséges eszközök felhasználásával.
 
A magyar kultúra története nemcsak kiváló profán eredményeket tart számon, hanem a keresztény hit és kultúra remekműveit is. A magyar irodalom legelső remekműve Szűz Máriáról, Jézus Fájdalmas Anyjáról szól. Sok híres magyar író és költő megvilágította azt a bensőséges kapcsolatot, amelyet Isten igazságos és irgalmas szeretete teremt minden egyes ember szenvedésének történetével, hiszen ő mindenkit gyermekének tekint, azokat is, akik letértek a helyes útról.
 
A magyar zene egyik lényeges része Isten dicsőségét zengi. A legszebb műemlékek a templomok és kolostorok. Kultúra és hit mindig elválaszthatatlan volt történelmetek során. Azt az óhajomat és reményemet fejezem ki, hogy a magyar kultúra a jövőben is tanúskodjék a keresztény hit és az emberi szellem közti termékeny találkozásról az egész nemzet javára. Ennek a találkozásnak ti vagytok a fő megteremtői. Ez a legértékesebb hozzájárulás, amit tőletek hazátok és az egész emberiség vár.
 
A kultúra és a tudomány képviselőihez (1991. augusztus 17.)