Osztani magad; – hogy így sokasodjál;
kicsikhez hajolni, – hogy magasodjál;
hallgatni őket, – hogy tudd a világot;
róluk beszélni, ha szólsz a világhoz.
Széjjel szóródni, – eső homokra, –
sivatagnyi reménytelen dologra,
s ha nyár se lesz tőled, és a táj se zöldebb,
– kutakká gyűjt a mély: – soká isznak belőled!