…László Tamást a sárospataki családtalálkozó kerekasztal-beszélgetésének témáiról

A kerekasztal-beszélgetés vezetőjét, László Tamás építészt, országgyűlési képviselőt, szintén a Házas Hétvége lelkiségi mozgalom egyik vezetőjét kérdeztük az elhangzottakról.

– Milyen kép rajzolódott ki a családok helyzetéről?
– A beszélgetés kiindulópontja egyfajta helyzetértékelés, helyzetfelmérés volt. A jelen helyzetet, amelyben már az elmúlt évek és évtizedek negatív hatásai is megmutatkoznak, mindhárom résztvevő súlyosnak ítélte. Egyetértés volt abban, hogy változtatásra van szükség, és abban is, hogy ez a változtatás csakis összetett módon – a neveléssel, a családok társadalmi és anyagi megbecsülésével, szemléletváltoztatással, a gazdasági élet bizonyos átformálásával, számtalan egymással összefüggő eszköz bevetésével érhető csak el.

– Melyik korosztály van a legnehezebb helyzetben?
– A középgeneráció sincs könnyű helyzetben, de külön is beszéltünk a fiatalok, a 25–35 év körüliek élethelyzetéről, akiknek egyszerre kellene megoldaniuk a házasságkötés, családalapítás, pályaválasztás, otthonteremtés, munkahelyszerzés lépéseit, és ebben az együttes szorításban az lesz a legfontosabb, amelyik erőszakosabb, illetve amelyik több félelmet okoz a fiataloknak.

A legtöbb aggodalmat ma a pályaválasztás és a munkahely megszerzésének és megtartásának a kérdése jelenti, hiszen például a diplomások körében az elmúlt néhány évben több mint kétszeresére nőtt a munkanélküiek száma. Tíz végzett diplomásból ma legalább kettőnek nincs állása. Ez nagyon megnehezíti, és időben is kitolja a családalapítást.

További nehézség, hogy – éppen a már említett, immár több évtizedes negatív hatások, a hagyományok erőszakos megszakítása miatt már a középgeneráció sem tud pozitív mintákat adni. Ez a gyakorlatban azt eredményezi, hogy egyre kevesebben kötnek házasságot, és egyre magasabb a házasságon kívül született gyermekek száma. Néhány évvel ezelőtt még csak 2% körül volt ez a szám, ma már 33%-ra tehető. Ezek aggasztó jelenségek.

– Hogyan érinti mindez a keresztény családokat?
– A nehézségek természetesen őket is sújtják. A gyermeket – különösen a több gyermeket – nevelő családok a javak elosztásának igazságtalansága miatt gazdaságilag hátrányos helyzetbe kerülnek a gyermektelen családokhoz képest. Elhangzott az, hogy a magyar családok 4%-ában nő fel a magyar gyermekek 25–30%-a. Itt egy lappangó újraelosztás működik a gyermekeket vállalók terhére, pedig a család a gyermekneveléssel, az idősek gondozásával nagyon sok terhet átvállal a társadalomtól, és ezzel komoly fizikai, lelki és szellemi munkát is végez, amit a mainál sokkal jobban meg kellene becsülni erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Ráadásul a családok mindezen feladatokat „olcsóbban és hatékonyabban” végzik el, mint az állam. 

Ezek a családok létükkel és életükkel azonban azt is bizonyítják, hogy a jelen kihívásaira a keresztény családmodell a legmegfelelőbb válasz. Ezért is fontos, hogy megkapják a megfelelő anyagi támogatást, megbecsülést, hogy például a nők részmunkaidőben dolgozhassanak. Ez a „másfél keresős” modell sok európai országban sikeresen működik  a jelenleg uralkodó kétkeresős modellel szemben.

Nagyon lényeges a családok, a kisebb közösségek közötti szolidaritás, amely átmenetileg, de akár tartósan is megoldhat olyan nehézségeket, amelyeket a társadalom nem tud megoldani. Ebben a keresztény családok és közösségek nagyszerű példát adhatnak, és adnak is.

– Volt-e szó olyan pozitív mintáról, amely – ha nem is össztársadalmi méretekben, de helyi szinten – követendő?
– Elhangzott a beszélgetésben az a javaslat, hogy az esztergomi Szent Miklós Alap programját a Szent Erzsébet-évben minél több településre ki kellene terjeszteni. A Szent Miklós Alap lényege, hogy minden gyermek megszületésekor az önkormányzat 500 ezer forintot helyez letétbe, amit évente 50 ezer forinttal növel meg. Ezt az összeget 21 éves korában kapja meg az a fiatal, aki legalább középfokú iskolai végzettséggel rendelkezik – beleértve a szakképzést is – és családjával folyamatosan helyben lakik. Azok az önkormányzatok, amelyek a gyermeket vállaló családok segítését szívügyüknek tekintik, bevezethetnének hasonló programot.

Esztergomban ennek a programnak a pozitív hatásai máris megmutatkoznak. Évente 100 gyermekkel több születik a városban, körülbelül fele arányban helyi lakosok gyermekei, illetve betelepült családok gyermekei. Mennyiségi és minőségi eredmény ez, és nem utolsósorban a helyi közösség összetartó ereje mutatkozik meg a programban. A polgárjogi szerződéskötés aktusánál az egész család, szülők és nagyszülők is jelen vannak. 21 év múlva itt minden gyermek Szent Miklós gyerek lesz, hiszen a támogatás igénybevétele 100%-os. Egészen újszerű együttműködést és felelősségvállalást jelent ez a város és lakói között, a középkori városállamoknál is erősebb egymásra utaltságot és felelősségvállalást látunk ebben a programban.

Ezt a modellt javasoltuk más önkormányzatoknak is, hiszen a családokat, a közösségeket talán leginkább helyben, a helyi közösségekben lehet a legjobban leghatékonyabban támogatni, segíteni. Ennek a programnak az elterjesztésével méltó módon lehetne hozzájárulni Szent Erzsébet születése 800. évfordulójának megünnepléséhez.

Neumayer Katalin/Magyar Kurír