Látás és hallás kapcsolata – 2005. július 18.

Nagyon rossz, ha bármely érzékszervünk károsodik, de ma annak vagyunk tanúi, hogy a látásunkat annyi inger éri, hogy a többi négy érzékünk ki se fejlődik igazán. A rengeteg látvány, amely körbevesz, azt a tévhitet kelti, mintha nem lennénk rászorulva a hallásra, az ízlelésre, a tapintásra és a szaglásra.

Aki csak annak hisz, amit lát, az nem nevezhető háromdimenziós embernek, csak kétdimenziósnak. Nagyon szegény látásmód. Azért, mert csak a felszínt látja, a mélységeket és a magasságokat nem.

Hogy térben lássunk, szükségünk van a hitre, amely egy mélyebb látásmód. Észrevesszük egymás mögött a dolgok okait. Nemcsak értelemmel, hanem hittel is kutathatunk a miértek irányába.

Annál is inkább, mert a miértek irányából már kaptunk jelzést, nem is akármilyet, hanem maga az élő Krisztus a válasz a miértjeinkre. Hogy ez életté váljon bennünk, kell, hogy a hallás képességét újra felfedezzük, amely segít észrevenni a lelkek mélységét, vagy éppen felszínességét.

A látás a mindenkori pillanatot rögzíti, a hallás viszont folyamatot jelent. Amit látunk, azt a hallás és így a hit segítségével tudjuk értékelni.

Sánta János