A lateráni bazilika felszentelésének ünnepe

A XII. sz. óta él az a hagyomány, amely ezen a napon tartja a Nagy Konstantin által épített bazilika ünnepét. Ez a nap eleinte Róma saját ünnepe volt, majd a bazilika iránti tisztelet az ünnepet az egész Egyházra kiterjesztette.

A nyugati egyházban a Péter katedrája iránti szeretet és a benne való egység jele lett az ünnep. I. (Nagy) Konstantin császár (306-337) építtette, I. Szilveszter pápa szentelte fel 324-ben az Üdvözítő tiszteletére. II. Sergius pápa (844-47) Keresztelő Szent Jánost, II. Lucius pápa (1144-45) Szent János apostolt is védőszentjévé nyilvánította, így lett a nép nyelvén Szent János-bazilika. A lateráni név egy ősi római család emlékét őrzi, mert ezen a helyen állt a Lateranus család palotája.

Az 5 hajós, 56 márványoszlopos, félkörű apszisában mozaikképpel ékesített templomot a nép (márvány- és mozaikpompája, arany, ezüst, drágaköves kincstára miatt) basilica aureának, ‘aranybazilikának’ hívta. A bronz főkapu egykor a Forum Romanumon a szenátus, a Curia Hostilia épületét díszítette; VII. Sándor pápa (1655-67) hozatta a bazilikába, és megnagyobbíttatta.

A félköralakú apszis XIII. század végi mozaikképe az ősi, IV. sz. mozaikot utánozva, sőt annak egyes darabjait és IX. századi részleteket is felhasználva készült. A kép középpontjában a drágaköves kereszt (crux gemmata) áll. Fölötte, felhők és angyalok között az Atyaisten keze, a Fiúisten mellképe és lebegő galamb alakjában a Szentlélek. A kereszt tövében a négy paradicsomi folyó, melyből a hitigazságokra szomjazó embereket jelképezõ szarvasok, juhok és bárányok isznak. A kép alatt a Jordán folyóban vízi szörnyetegek, delfinek, hattyúk, játszadozó gyermekek, halászbárkák és halászok. A városkaput őrző Szent Mihály főangyal az Egyház védőszentje, a falakon lévő apostolfejek a római Egyház oszlopai, a fán ülő főnix az Egyház halhatatlanságának jelképe. A keresztség gyümölcsei: a kegyelmek és erények a Jordán partján pompázó virágok.

Forrás: Katolikus Lexikon

Képek: Magyar Kurír