Le kell győznünk a bennünk élő félelmet és szorongást

Böjte Csaba nyilatkozata a Magyar Demokratában
 
Az e heti Magyar Demokratában (Isten ajándékai 38-39. o.) Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai és más árvák gyámolítója nyilatkozik emberségről, felelősségtudatról, a nemzet életesélyeiről és csángóföldi terveiről. Leszögezte: „Nemzetünket csak az igen mentheti meg. Minél többen és minél hangosabban kéne igent mondanunk az életre. A fiatalok mondjanak igent a szerelemre, a házasságra, a gyermekáldásra, az anyaországiak a határon túli magyarokra, s általában mindenki a testvérre, a szomszédra! A magam részéről a Moldvában alapítandó, a Béke Királynőjének tiszteletére felszentelendő iskolát egy nagy igenként fogom fel.

Ugyanakkor Moldvában az idő nem nekünk, magyaroknak dolgozik, ezért minél hamarabb szeretnénk eredményeket felmutatni. A félelem, a szorongás szinte megbénítja az embereket. A magyar nemzetnek jelen pillanatban szintén ezek a legnagyobb ellenségei. Miközben nem látom a reális okát a majd’ mindannyiunkat kínzó idegeskedésnek. A bennünk és körülöttünk lévő szorongást és félelmet le kell győznünk! A megnyugvásban segíthet, ha arra gondolunk, hogy a legtöbb magyar ember úgy él, mint a Napkirály egyik hercege: meleg otthonokban finom ételeket eszünk és kényelmesen pihenhetünk esténként, ráadásul a Föld lakóinak legalább 80 százaléka rosszabbul él nálunk, magyaroknál.

Napjainkban már nem zajlanak háborúk a Kárpát-medencében, s egyelőre a pusztító járványok is elkerültek minket. Az átlagéletkor is mennyivel magasabb, mint mondjuk Bethlen Gábor korában! A múlt hibáival, bűneivel szembenéztünk, ezekért már mindenkitől bocsánatot kértünk. Mindezt tudatosítanunk kell magunkban, és egymásban, hogy megnyugodjunk. Csak így válhatunk békés, életigenlő emberekké. Amennyiben ez sikerülne, akkor a demográfiai mutatók is helyreállnának. Úgy vélem, most egy olyan időszaknak kell következnie, amikor Isten ajándékainak kellene örvendeni.”
 
Rendkívül sok jó ember él közöttünk
 
Ismeretes, hogy Böjte Csaba a közelmúltban elnyerte a Magyar Hírlap „Az év embere” díjat, amelyet el is fogadott. Azzal kapcsolatban, hogy emiatt több kritika érte, a ferences szerzetes kifejtette: „Nagyon szeretnék odafentről olyan célokat kapni, amelyekkel mindannyian azonosulhatunk. Ha éhező, fázó gyerekeken segítünk, hogy melegben lehessenek, tanulhassanak, akkor az olyan érték, ami mellé a jobb-és baloldal egyaránt felsorakozhat. Igazán örvendek ennek az elismerésnek, mert úgy érzem, van remény.

Egyik oldalnak sem hajbókoltam soha életemben, de ha már megkaptam a Magyar Hírlap díját, akkor az azt jelenti, hogy az újságnak és körének, a liberális oldalnak, legalábbis jelentős részének a gyerekek sorsa fontos. Ez pedig számomra óriási örömet jelent. Igen, szeretném, ha a Moldvában felépítendő iskolának – jelképesen – lenne jobb-és balszárnya is, sőt mi több, ha az egyik osztályterem fölé mondjuk az lenne kiírva, hogy a Magyar Demokrata olvasói támogatták a munkálatokat, egy másik fölé pedig esetleg az, hogy a Magyar Hírlap előfizetőitől kapott adományokból rendezhettük be a helyiséget. Egyébként mások mellett három szocialista parlamenti képviselő is hozzájárult a csángómagyar gyermekek ösztöndíjához.

Rendkívül sok jó ember él közöttünk, erről nap mint nap megbizonyosodhatunk. Egyszer például megállt nálunk két nagyon csinos hölgy, akik drága gépkocsiból szálltak ki, s afelől érdeklődtek, hogy utcanők gyermekei élnek-e nálunk. Mondtam nekik, hogy igen. Bevallották, hogy ők szintén a legősibb mesterséget űzik, majd igen tekintélyes összeget nyújtottak át, hogy ezeket a gyerekeket gondozzam. A szeretetben, az emberségben a legtöbben értéket látnak, így erre kellene alapozni minden párbeszédet. Magyarországon véget kellene vetni az örökös szembenállásnak. Mert ha két autó ütközik, abból egyiknek se lesz haszna. Meg kellene próbálnunk végre közösen felépíteni egy nyugodt, békés Magyarországot – határon innen és túl.”

MD/MK