
Valószínűleg hasonló az arány a Kárpát-medencében, a mai határokon túli magyarok lakta területen is, és nem volt ez másként egykor a moldvai csángómagyarok körében sem.
Ma már azonban e keleti területen csak egyetlen település dicsekedhet Szent István királyunkról nevezett templommal. A Bákótól délre fekvő Pusztina székely telepesei, akik a Mádéfalvi veszedelem után találtak itt új hazát minden erőszakos kísérletnek ellenálltak, és megvédték kedves védőszentjüket. Így itt a tágas templomban az oltár fölött ma is a Szűzanya előtt térdelő, országát és koronáját éppen felajánló királyunkat láthatjuk, és a pusztinaiak – egyik templomi zászlajuk tanúsága szerint – magukat Szent István gyermekeinek tekintik.
A többi csángóföldi Szent István-templom az idők folyamán politikai és egyházpolitikai nyomásra sajnos személyazonosságot váltott, és ma már ezeken a településeken védőszentjükként az Újszövetségből ismert első diakónus és vértanú Istvánt tisztelhetik a csángók. Kezdetben azzal a mondva csinált indokkal történt a változás, hogy Szent István királynak is Szent István vértanú volt a védőszentje, majd később apránként ez a vonatkozás feledésbe is merült.
Pusztina azonban keményen kiállt az ötvenes években és azután is a nyomásnak, és ma már a templom felé vezető főúton az egyik ház előtt közterületen is van egy kis fából készült emlékműve Szent István királynak. Az övék tehát a legkeletibb Szent István templom a mai Románia területén.
SzCs/Magyar Kurír