„Legnagyobb bűnöm az volt, hogy nem értettem egyet Magyarország szovjet megszállásával”

Miért rokonszenvezett Magyarországgal, mit tudott erről a kis országról, az 56-os forradalomról? – kérdezte a budapesti plébános a kínai emberjogi harcostól, aki a következőket válaszolta:

„1956-ban 19 éves voltam. Nem voltam párttag, nem végeztem semmiféle politikai tevékenységet. Mint első éves egyetemista szerettem a sportot, a tanulást. De kommunista rendszerben éltem. Mindennap szó esett a magyar felkelésről. Az egész nagyon zavaros volt: kezdetben úgy tájékoztattak bennünket, hogy ellenforradalom zajlik Budapesten. Később viszont azt mondták, hogy Nagy Imre kommunista vezető, tehát jóváhagyták. Néhány nap múlva azonban a kínai kommunista kormány elítélően nyilatkozott az egészről. A szovjet invázió, a Vörös Hadsereg leverte a felkelést. Természetesen nem jutott el hozzánk nyugatról semmiféle tudósítás. De hallottuk, hogy nagy öldöklés folyt, és a kínai nép körében nőtt az ellenállás a kommunista párttal szemben. Tehát nagy volt a zűrzavar. Ezt követően a kínai kommunista párt vitafórumot rendezett az eseményről, és megpróbálta egységesíteni a közvélemény gondolkodását. Részt vettem egy ilyen gyűlésen és felszólalásomban elmondtam: az internacionalizmus szempontja szerint le kell vernünk az ellenforradalmat. Ugyanakkor Magyarország lerohanása a szovjet Vörös Hadsereg részéről sérti az internacionalizmust. A helyi főtitkár nekem szegezte a kérdést: 'Hogy jut eszedbe az internacionalizmus megsértéséről beszélni?'"

„Néhány hónappal később megkerestek, és azt mondták, ellenforradalmár vagyok. Mire én: 'De hiszen csak egy kérdést tettem fel.' 'Maga egyetért a burzsoá osztállyal. Ráadásul katolikus. A katolikus vallás teljesen el van törölve. A burzsoá osztály pedig a kommunista forradalom célpontja. Maga tehát a kommunizmus ellen beszél, és ellenforradalmi tevékenységet folytat' – hangzott a válaszuk. Ez volt tehát a legfőbb bűnöm. Két héttel később bejelentették, hogy életfogytiglani börtönre ítéltek. 19 évet töltöttem börtönben. 1979-ben szabadultam. 1985-ben az Egyesült Államokba távoztam, a kaliforniai Berkeley Egyetem hallgatója lettem. Új életet kezdtem. Csaknem 50 évesen elhatároztam, hogy lezárom a múltat. Soha nem beszéltem börtönélményeimről. Édesanyám öngyilkos lett, édesapámat ellenforradalmárként tartották számon, öcsémet is megölte a rendőrség" – mondta interjújában Harry Wu, majd így folytatta visszaemlékezését:

„1990-ben azonban meghívást kaptam az amerikai szenátustól, mondjam el a velem történteket. Elmondtam, hogy 19 évig voltam különféle táborokban. Sokan meghaltak, én szerencsére a kínzások ellenére túléltem a börtönéveket. Magam sem tudom, hogy hány táborban voltam, hányan voltak körülöttem, hányan haltak meg. Csak a saját túlélésemmel törődtem. 1991-ben az amerikai magyar szabadságharcosok példaként mutattak rám: ez az az ember, aki minden 56-os magyarnál több időt töltött börtönben. Ekkor kaptam egy nagyon megtisztelő kitüntetést. Azután 1996-ban, a forradalom 40. évfordulóján részt vettem a Budapesten megrendezett nagy ünnepi megemlékezéseken. Találkoztam az államelnökkel és a budapesti főpolgármesterrel. Az államfőtől tiszteletbeli magyar állampolgárságot kaptam" – zárta az interjút az 56-os magyar forradalomért elítélt kínai emberjogi aktivista.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír