„A legrosszabb sors, ha valakit elfelejtenek”

Székesfehérvár a 2013-as esztendőben a 75 évvel ezelőtt történtekre emlékezik, amikor az 1938-as Szent István évben a „királyok városa” magára vonta az ország közfigyelmét. Az idei  jubileumi emlékév egyik kiemelt eseménye Mózessy Gergely püspöki gyűjteményigazgatónak a székesfehérvári Prohászka-emléktemplomban megnyílt kamarakiállítása. „A legrosszabb sors, ha valakit elfelejtenek” - hirdeti a tárlat hangsúlyozva, hogy vannak, akiket az emberi emlékezet, a ragaszkodó szeretet méltán megőriz.

A kiállítást Mózessy Gergely nyitotta meg, aki beszédében felidézte a 75 évvel ezelőtti ünnepi évet: 1938 folyamán három olyan esemény zajlott le a város területén, amelyek a médiumokban országszerte címoldalra helyezték Székesfehérvárt. A májusi vitézavatás és az augusztusi országgyűlés között június 1-je kettős ünnepnap volt: e nap érkezett országjárása során Székesfehérvárra a Szent Jobb, és ezen a napon került végső nyughelyére Prohászka Ottokár, Székesfehérvár 15. püspöke.

„Valami nagyon mély gondolat az, amely összekapcsolta a kereszténységet Magyarországon meghonosító középkori szent király és a hitéletet a századfordulón megújító, öntudatos kereszténységre nevelő püspök alakját...” – idézte fel a nevezetes napot megnyitóbeszédében az igazgató.

A kiállítás megrendezésének ötlete Csurgai Horváth Józseftől, Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltárának igazgatójától származik. A város 2013-as emlékbizottságának elnökeként a tárlattal arra akarta felhívni a figyelmet, hogy Magyarországon a mohácsi csata emlékhelyen kívül mindösszesen 3 kivételes személynek építettek emléktemplomot: Boldog IV. Károly királynak, Mindszenty József hercegprímásnak és Prohászka Ottokár püspöknek.

A templom egyházközségének életét sok évvel ezelőtt mindenképpen meghatározta, hogy méltó, elevenen élő emléket állítson Prohászka püspöknek. Tóth Tamás esperes-plébános szerint ennek a hagyománya, emlékezete búvópatakként él mai is, meghatározza a plébánia közösségének terveit, küldetését.

A Prohászka Ottokár alakjának 1927 és 1938 közötti tiszteletét és annak tárgyi emlékezetét feldolgozó tárlat anyaga alapvetően a templomépítésről, a síremlékemelésről és magáról az újratemetésről szól. A Templomépítő Bizottság korabeli iratanyaga 1944-ben a bombázások következtében a tűz martaléka lett, azonban a korabeli sajtó, a hagyatékok, Orbán Antal szobrászművész levelezése és a fehérvári születésű Fábián Gáspár építész fennmaradt rajzai alapján mégis sikerült részletes képet adni az emléktemplom építéséről. A kiállított anyagokból is kiderül: a templom kétségkívül azért épült, hogy Prohászka Ottokár sírját méltóan befogadhassa, örök emléket állítson a nagy püspöknek, Magyarország apostolának és tanítómesterének.

Kép: Takács Péter

Székesfehérvári Egyházmegye