„Légy te az egymilliomodik” – ifjúsági találkozó Debrecenben

Hazai – 2006. április 24., hétfő | 9:52

Április 22-én, szombaton 23. alkalommal rendezték meg a Debreceni Ifjúsági Találkozót a Szent Anna-székesegyházban. Az első találkozók Fodor András debreceni plébános nevéhez fűződnek, aki a nehéz időkben, a tiltás ellenére szervezte meg az azóta hagyománnyá fejlődött rendezvényt.

Az utóbbi időben évente már 3 ifjúsági találkozón jönnek össze a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye fiataljai. A tavaszi debreceni találkozó után nyáron a máriapócsi búcsúra zarándokolnak el és töltenek együtt másfél napot, ősszel pedig a Nyíregyházi Ifjúsági Találkozóra készülnek.

A debreceni találkozó mottója Mindszenty bíboros hercegprímás gondolatára épült – „Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől” –, így a nemzet lelki megújulásáért meghirdetett imaévhez is kapcsolódva az ima, az önmagunkért és a hazáért vállalt felelősség gondolatai köré szerveződött. A mintegy 300 fiatal értékes napot töltött együtt, amelyet előadások, különböző imamódokat bemutató imakuckók, bűnbánati liturgia segített.

A nap során Stella Leontin váci egyházmegyés kanonok, prépost látogatott el a találkozóra és tartotta meg ikonokkal szemléltetett előadásait. Először az ember lényegfölötti, az Isten képmására teremtetett transzcendens voltára emlékeztetett, és a figyelmet az Istenszülő ikonon ábrázolt kereten túlmutató glóriára irányította. Ebből a gondolatból kiindulva fejtette ki az imádkozó ember, az imádkozó Jézus, és a magyar szentek példáját.

„Állj az imádkozó ember mellé!” – szólította fel a fiatalokat, és mutatta be, mennyire vonzó és szimpatikus az imádkozó ember, aki látja a túlsó part fényét, aki nem hátra, hanem előre és felfelé néz, akinek nem számít a múlt, csak az a fontos, merre halad tovább.

„Állj meg! Az imádkozás pszichológiai idő, amelyben sorbarendeződnek a tennivalók, megoldódnak a problémák. Aki naponta negyedórát imádkozik annak egészséges a lelke. A csend, az imádság erőforrás. Az imádságos ember tartja fenn a világot, tartja vissza az ítélő, de irgalmas Isten jobb kezét. Állj az imádkozó Jézus mellé! Hogyan nézhetett ki Jézus, amikor imádkozott? Uram taníts meg minket imádkozni” – idézte a Szentírás szavait, amikor a tanítványok kéréssel fordulnak Jézushoz. Jézus imádkozott a csodák előtt, szenvedésében, a kereszten, egész földi élete imádság volt. Az imádság mélység, tartalom, odaadás.

„Hogyan tegyük mindezt?” – teszik fel különösen a fiatalok ezt a kérdést. „Tanítsd meg a Jóistent 10-ig számolni” – egy óvodás gyermek válaszával felelt erre a kérdésre Stella Leontin. Az óvodás, aki ezt válaszolta szeretettel tette mindezt, és közel került Istenhez. Önmagadat add, azt, ami te vagy. Nem kellenek hangzatos szavak, ha nem megy, nézd meg a csillagokat, hallgass meg egy szép zenét, nézd a virágokat, a zsendülő vetést. Mindenben Isten köszöntésével találkozol” – fogalmazott.

„Állj az imádkozó szentek mellé!” A magyar szentek példájával elsők között Szent István méltatásával folytatódott az elmélkedés, aki karddal megszerezte, kereszttel megtartotta az országot. Majd Szent Gellért, Szent Erzsébet, Szent Margit életének példája mellett többek között kiemelte, elődeinket a nagy és nemeslelkű magyarokat, Rákóczi Ferencet, Széchenyi Istvánt, Batthyány Strattman Lászlót.

„Legyetek erősek!” (1Kor 16,13) idézte Szent Pál apostol felszólítását. Biztatta a fiatalokat, hogy vigyázzanak a testi erőikre, önmagukra, fizikai állapotukra. „Tudjatok hasznosan kikapcsolódni! Ne herdáljátok el a testi erőtöket! Intelligens, okos, imádkozó keresztény fiataloknak kell kezébe venni az országot.” „Ti vagytok az erősebbik nem” – fordult a lányokhoz. Kérte, hogy vigyázzanak magukra, legyen életükben tartás. „Olyan lesz a nemzetünk, amilyenek most a leányaink, amilyen ifjakat nevelnek majd nekünk” – mondta. Majd a fiúkhoz intézett szavaiban utalt Szent József példamutató életére, aki igaz ember volt, Isten rá bízta legnagyobb ajándékait, Máriát és Jézust.

A találkozót színesítette az 1956-os forradalom budapesti eseményeit bemutató dukumentumfilm összeállítás, amelyet Márai Sándor 1956 decemberében írt Mennyből az angyal című megzenésített verse mintegy imába foglalt, felajánlva abban Magyarország szenvedését. Németh János káplán a megdöbbentő képsorok előtt felhívta a fiatalok figyelmét: a képek nem elrettentő példaként szolgálnak, hanem bátorításként, hogy felébredjen nemzeti öntudatuk, felelősségérzetük a hazáért. A fiatalok képsorokat láthattak Mindszenty bíborosról, és hallhatták kiszabadulása után tartott beszédét.

Az ifjúsági találkozót püspöki mise zárta, ahol a főpásztor arra buzdította a fiatalokat, hogy vigyék haza közösségeikhez az itt kapott gondolatokat, azzal az erővel, amely nem más, mint az ember számára bátorságot adó ima, a föltámadt Krisztussal való találkozás.

Kovács Ágnes/Magyar Kurír