„Legyőzhetetlenek vagyunk”

Az Ökumenikus Ifjúsági Iroda által szervezett konferencia célja a keresztény szervezetek egymás közötti, illetve az egyházhoz fűződő kapcsolatainak erősítése, együttműködésük javítása.

Morvay Levente, a szekciók szakmai előkészítésének koordinátora elmondta: erre a két napra krisztusi alapokon álló, fiatalokkal foglalkozó egyesületek, alapítványok kaptak meghívást. A mostani konferencia már a második ilyen rendezvény, az első Keresztény Ifjúsági Kerekasztalra 2003-ban került sor.

A mintegy 60–70 résztvevő a két napon át beszélgethetett, véleményt cserélhetett egymással a következő hat szekcióban:

• Ifjúsági misszió és pasztoráció
• Szociális és karitatív munka
• Egyetemi és szakkollégiumi tevékenység
• Non-formális oktatás
• Közélet és politika
• Családi életre való felkészítés

Mindkét napon sor került egy plenáris előadásra is. Pénteken Bauer Béla ifjúságkutató, szociológus, főiskolai docens „Fiatalok az ezredfordulón. Értékek, választások” címmel beszélt annak a két nagymintás kutatásnak az eredményeiről, amely nyolcezer 15 és 29 év közötti fiatal megkérdezésével készült 2000-ben és 2004-ben. Bauer Béla ennek a két kutatásnak az eredményeit hasonlította össze, de előadásába egyéb, más szempontú szociológiai felmérések tapasztalatait is beépítette.

Szó esett a fiatalok családjainak anyagi helyzetéről, a fiatalok településtípusoktól függő iskolázottságáról, illetve a fiatalok szabadidős tevékenységeiről. A felmérések azt mutatják, hogy faluhelyen a fiatalok sokkal többet ülnek a televízió előtt, és határozottan kisebb az esélyük, hogy valakivel barátkozzanak, közösségbe kerüljenek. A szociológus beszélt a fiatalok számára fontos értékek változásáról, kulturális szokásairól – ezekről a tapasztalatokról a 2004-es kutatás gyorsjelentésében lehet bővebben olvasni.

„Minket most nem az egyesületek érdekelnek, hanem Jézus Krisztus” – indította előadását szombaton Blanckenstein Miklós püspöki helynök, az esztergomi szeminárium rektora. „Az ember szívesen kivonulna ebből a világból, és valami újat kezdene a 'tisztákkal', a 'normálisokkal', a 'kiválasztottakkal' és a barátokkal. De nem lehet, hiszen éppen a megtestesülés mutatta meg nekünk, hogy az emberekkel a közösséget itt és most kell megélni” – világított rá Blanckenstein Miklós. „Időt kell szánni arra is, hogy a társadalmat megtanuljuk megérteni” – fűzte hozzá.

A szemináriumi rektor úgy látja, mindig a másik ember személyét, a köztünk lévő egységet kell szem előtt tartani, és együtt kell eldönteni, mi lesz a következő lépés. „Krisztushoz kapcsolódunk, és küldetésünk ebből adódik. Magasabb szinten kell egymást felfedeznünk. Minden akció a társadalomban ennek a krisztusi megértésnek a radikalizmusán múlik, és minden akció elidegenedik, ha a mélyben nem ez mozgatja az embereket” – hangsúlyozta.

„Szép, új társadalmat akarunk teremteni, a terep pedig a saját életünk. Legyőzhetetlenek vagyunk, mert a saját életünk van a kezünkben. Ebben a dimenzióban érdemes megfontolni, hogy eszközeink hogyan segítik a társadalom növekedését. Ne panaszkodással töltsük az időt, hanem rakjuk össze tapasztalatainkból azt, ami jó, él és működik. Ez lehet kapcsolataink alapja” – zárta gondolatait Blanckenstein atya.

A kerekasztalt a szombati három szekcióülést követően Marton Tamás vezetésével plenáris összegzés zárta le, amelynek során minden szekció beszámolt a két nap tanulságairól, eredményeiről.

Az ifjúsági misszió és pasztoráció témájával foglalkozó szekció munkáját Veres Péter foglalta össze. Elmondta: A résztvevők 18 szervezet képviseltek. A szekciós ülések során a szervezetek képviselői elmondták, hogy szervezetükre a misszió vagy a pasztoráció jellemző-e inkább. Ennek eldöntése sokszor nehézségekbe ütközött, hiszen a tapasztalatokból az derült ki, hogy a kettőt nem mindig lehet különválasztani. A beszélgetések során felmerült a kérdés, hogy a misszió során „kell-e Jézus neve?”, és ha igen, akkor milyen környezetben, hogyan kell beszélni róla. A misszió azzal kezdődik, hogy szeretjük a másikat, ez vezeti el őket Jézushoz. A szekció résztvevői abban is egyetértettek, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a misszió hitelességére és a keresztények közötti egységre, amely már önmagában is vonzó lehet a nem hívők számára.

A szociális és karitatív tevékenységgel foglalkozó második szekció munkájáról Németh Nóra számolt be. Itt a fő téma az egyház és a különböző szocális és karitatív szervezetek közötti kapcsolat volt. E téren három kulcsfogalmat emeltek ki: kezdeményezés, legitimáció és kooperáció. Ezek megléte nélkül nem képzelhető el hatékony kapcsolat. Fontosnak ítélték továbbá a többi szervezettel való kapcsolatot, valamint az érdekképviseletet is.

Az egyetemi és szakkollégiumi szekcióban elhangzottakat Édes Árpád összegezte. Szó esett arról hogy a közösségépítés és a képzés milyen arányban jelenik meg a szakkollégiumokban és az egyetemi lelkészségeken, gyülekezetekben. A résztvevők sikeres programok tapasztalatait osztották meg egymással, így például a szegedi katolikus egyetemi lelkészség által szervezett „szolidaritás éjszakájá”-ról. Konkrét javaslat is született: az Educatio kiállításon közös képviselettel jelenjenek meg az egyetemi gyülekezetek és lelkészségek. Elhangzott az is, milyen fontos lenne már a gimnáziumban megszólítani a leendő egyetemistákat. A résztvevők az egyetemi pasztorációs konferencián szeretnék folytatni az együttgondolkodást.

A non-formális oktatás szekció üléseiről B. Balogh Edit adott összefoglalót. Ezen a szekción 12 fő vett részt. A beszélgetések során a résztvevők kiemelték a helyi szintű kezdeményezések és elköteleződések fontosságát, valamint rámutattak arra, hogy a képzés területén már számos keresztény hátterű civil szervezet létrejött, amelyek saját szervezeti kultúrával rendelkeznek. Fontos, hogy ezek a képzések törekednek a szakmaiságra és a professzionalizmusra. Vannak azonban kihívásként is értelmezhető nehézségek, amelyek megtárgyalása már önmagukban is megérne egy-egy ilyen fórumot. B. Balogh Edit példaként említette az egyházi elfogadtatást, az elismerést, az erkölcsi és anyagi támogatást az egyház részéről. Legalább ugyanilyen fontos terület lenne az egyházon belüli kapcsolatrendszerek feltérképezése, a képzések közötti találkozás, az átjárhatóság biztosítása, valamint a más intézményekkel való kapcsolat, beleértve az ökumené és a nem keresztények felé való nyitottságot. Szükség van arra is, hogy a szervezeteket ösztönözzük a lobbitevékenységre, a nyilvánosság előtti képviseletre, illetve fórumok szervezésére.

A közéleti szekció eredményeiről Gábor Miklós és Ódor Balázs számolt be. Ez a szekció többek között annak a problémakörét igyekezett feltárni az ifjúságkutatások mélyebb elemzésével, hogy vannak fiatalok, akik az egyházhoz tartozónak gondolják magukat, és vannak, akik az egyház munkájában is részt vesznek. Szó esett arról a jelenségről is, hogy 18 éves kor után a szentmisére, illetve istentiszteletre járó fiatalok száma megcsappan. Ennek egyik lehetséges okaként azt látták a résztvevők, hogy ez az egyházi iskolákból való kikerülés velejárója lehet. Ezzel kapcsolatban felmerült a kérdés, hogy a civil vagy egyházi szervezetek feladata-e, hogy az iskolába belépve megpróbáljanak lehetőségeket biztosítani a fiatalok számára az iskola befejezése után az egyházi közösséghez való kapcsolódásra.

A szekció egyik ülésén Kucsera Tamás Gergely, volt HÖOK-elnök arról beszélt, hogy az egyes kormányok milyen ifjúságpolitikai elveket vallottak, ennek kapcsán pedig hiányolta a kormányok civil stratégiáját. Eddig szinte csak a gyakorlat szintjéig tudtak foglalkozni az ifjúsági munkával, elvi szinten azonban kevés elképzelés mutatkozott meg.

Ódor Balázs kiemelte: az a cél, hogy a szakmai, egymást segítő körök jól együtt tudjanak működni. Néha nehezen fogalmazható meg az egyház és a civil szervezetek közötti határ, ahogy az ábra is mutatja. Az egyik legfontosabb feladat az lenne, hogy ezt a sok szálon futó informális kapcsolatrendszert ernyőszervezetek létrehozása és keményebb politikai érdekérvényesítési harcok nélkül szerkezetekhez lehessen kötni és folyamatossá tenni. Ennek egyik feltétele az egyház és az egyesületek közötti kapcsolat erősítése. A hatékony jövőbeli munkát előmozdíthatja, ha a KIK kiértékelését végző csoport egyben próbáljon meg egy küldetésnyilatkozatot, egy stratégiát megfogalmazni.

Végül a családi életre való felkészítés szekciójáról Mórász Tamás számolt be. Ebben a szekcióban hatan jöttek össze az ország különböző részeiről, családi életre felkészítő, társkeresésben segítséget nyújtó egyesületek képviseletében. Mórász Tamás kiemelte: elsődlegesen fontos lenne hidat létrehozni a családi problémák megelőzésével és megoldásával foglalkozók között.

A szervezők remélik, hogy a KIK-nek folytatása is lesz, amelynek célja lehet az együttgondolkodás, egymás megismerése, információcsere elindítása, illetve informális, de dinamikus kapcsolattartás, és egy ifjúsági információs adatbázis vagy ifjúsági szakértői bázis létrehozása.

A konferenciáról összefoglaló kiadvány is készül a résztvevő egyesületek számára, ennek anyaga az ÖKI honlapján is elérhető lesz.

MK

Bauer Béla képét a www.szochalo.hu oldalról vettük át.