Legyünk a remény emberei!

A Castel Gandolfó-i villanovai Szent Tamás plébánián bemutatott szentmisén a Szentatya egyedülálló és rendkívüli eseménynek nevezte, hogy Mária földi élete végén testével és lelkével együtt felvétetett a mennybe. Ez a remény és a vigasz biztos jele mindannyiunk számára. A legősibb Mária-ünnep jó alkalom arra, hogy a Szűzanyával együtt a lélek magasságaiba emelkedjünk, ahol a természetfeletti élet tiszta levegőjét szívhatjuk magunkba, és szemlélhetjük a leghitelesebb szépséget, amely nem más, mint az életszentség.

A mai ünnep arra késztet bennünket, hogy az égre emeljük tekintetünket. Nem az elvont gondolatok egére, nem is a művészek által teremtett képzeletbeli égre, hanem az igazi mennyre, amely maga Isten. Isten a mi végcélunk és örök hazánk, ahonnan jövünk és ami felé tartunk – mondta szentbeszédében a pápa.

Amikor Mária elszenderült a földön, hogy a mennyben ébredjen fel, Fiát, Jézust követte leghosszabb és legfontosabb útján. Jézushoz hasonlóan, vele együtt távozott ebből a világból, hogy visszatérjen az Atya házába. Mindez nem áll távol tőlünk, mint első pillanatra tűnik, hiszen mindnyájan az Atyaisten gyermekei, Jézus testvérei és Mária gyermekei vagyunk. Mindnyájan a boldogság felé tartunk, amely nem más, mint Isten.

A pápa azért imádkozott Máriához, hogy életünk minden pillanata legyen egy újabb lépés azon az úton, amely Istenhez és az egész emberiséget és a világot érintő átváltozáshoz, átalakuláshoz vezet.

Mária, akiben Isten megtestesült, és akinek lelkét a Kálvárián tőr döfte át, elsőként, egyedülálló módon társult ehhez az átalakuláshoz, amely felé mindnyájan tartunk. Gyakran a mi szívünket is tőrként szúrja át ennek a világnak a szenvedése. Az új Éva nemcsak kínszenvedésében követte az új Ádámot, hanem az örök boldogságban is. Krisztus az első zsenge, de feltámadt teste elválaszthatatlan földi Anyja testétől. Máriában pedig az egész emberiség részesedik az Istenhez való mennybevételben.

Nagyboldogasszony ünnepén a szeretet nagy misztériumát szemlélhetjük. Krisztus szeretete mindenható erejével legyőzte a halált. Szeretete arra késztette, hogy meghaljon értünk, és ezáltal legyőzze a halált – mondta homíliájában XVI. Benedek. Csakis a szeretet által léphetünk be az élet birodalmába. Mária, Fiát követve, dicsőségéhez társulva lépett be Isten országába, miután csatlakozott Krisztus kínszenvedéséhez. Számunkra is nyitva hagyta az utat, ezért fohászkodunk hozzá ezekkel a szavakkal: „a mennyek kapuja”, „angyalok Királynője”, „bűnösök menedéke”. Nem az észérvek értetik meg velünk ezeket a magasztos valóságokat, hanem az egyszerű hit, az ima csöndje, amely végtelenül felülmúl bennünket, és hozzásegít, hogy beszéljünk Istennel és meghalljuk az Úr szavát, amelyet szívünkhöz intéz.

Mária hite a véges és a végtelen közötti dimenzióba vezet el bennünket, átalakítva magát az időt: hitének köszönhetően érezzük, hogy életünket nem a múlt nyeli el, hanem a jövő felé tart, Isten felé, azon az úton, amelyen már megelőzött bennünket Krisztus, és őt követve Mária.

Ha a mennybe felvett Máriára tekintünk, jobban megértjük, hogy mindennapi életünk megpróbáltatásokon és nehézségeken keresztül is folyamként árad az isteni óceán, az öröm és a béke teljessége felé. Megértjük, hogy halálunk nem a véget jelenti, hanem belépést az életbe, amely nem ismeri a halált. Amikor e világ látóhatárán lehanyatlik napunk, új világ hajnala ébred: az örökkévalóság napja.

Benedek pápa azt kérte Máriától: kísérjen bennünket mindennapi életünk fáradalmai között, hogy életünk mindig az evangéliumi boldogságok valódi hazája felé irányuljon. Az Úrangyala elimádkozásakor a pápa emlékeztetett rá, hogy a mennyországból Mária továbbra is őrködik felettünk, különösen a megpróbáltatások óráiban. Gyermekei vagyunk, mert Jézus bízott bennünket anyai oltalmába kereszthalála előtt.

Mária anyai gondoskodását bizonyítják azok a tanúságtételek, amelyekkel a Szűzanya-kegyhelyeken találkozunk. A pápa az élet és a remény különleges, egyetemes fellegvárára, a lourdes-i kegyhelyre utalt, amelyet egy hónap múlva keres fel, hogy megünnepelje az ottani Mária jelenések 150. évfordulóját.

A mennybe felvett Mária jelöli meg földi zarándoklatunk végcélját – mondta még a Szentatya. A Szűzanya arra emlékeztet bennünket, hogy egész lényünk, lelkünk és testünk, az élet teljességére hivatott. Aki Isten és felebarátai szeretetében él és hal meg, a feltámadt Krisztus dicsőséges testéhez hasonulva változik át. Mária arra emlékeztet bennünket, hogy az Úr „szétszórja a szívük szándékában gőgösködőket” de „fölemeli az alázatosakat”. Ezt hirdeti Mária mennybevételének misztériuma – mondta Nagyboldogasszony ünnepén az Úrangyala elimádkozásakor XVI. Benedek pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Kép: uj.katolikus.hu