Lővei Pál elmondta, hogy Boldog Gizella passaui sírja köré magyar és bajor támogatással kápolna épült volna, de az első világháború megakadályozta a kivitelezést. Szent István elveszett legendájának mítoszát Thoroczkay Gábor cáfolta meggyőző érvekkel: források alapján kimutatható, hogy elveszett legendavariánsok biztosan voltak, de az ismert három legenda mellett nem lehetett negyedik.
A Szent István székesfehérvári sírja mellett előkerült elegáns, finom stílusú márványpadlóról feltételezhető, hogy a királykoronázásokkor kitüntetett szerepe volt. Erről és a fehérvári bazilikában megtalálható római maradványok felhasználásáról Havasi Krisztina tartott érdekfeszítő ismertetőt.
Szent Istvánról prédikációt írni háromszáz éve is nehéz dolog volt – fejtette ki Maczák Ibolya, ennek ellenére több mint kétszáz írott barokk prédikáció maradt fenn róla. Dolguk megkönnyítésére az ünnepi szónokok gyakran fordultak ihletért más szentek, így az első vértanúról, Szent Istvánról szóló prédikációkhoz.
Szent István Istennek ajánlotta fiát, Szent Imrét, erről számos ma is látható és mára már elveszett barokk művészeti alkotás szól. E jelenetről Szilárdfy Zoltán egy újonnan előkerült igényes kivitelű apácamunka kapcsán beszélt. Gaylhoffer-Kovács Gábor több izgalmas barokk festészeti alkotás bemutatásával Szent István kardfelajánlásának eddig ismeretlen jelenetét elemezte.
Szent István 1778-ban Székesfehérvárra visszakerült fejereklyéjének két ezüst tartója található meg a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban, az egyik Bécsben a másik Dubrovnikban készült. A dalmát városi hagyomány szerint létezik egy számunkra ismeretlen középkori fejereklyetartó, erről beszélt Smohay András.
Bravúrosan foglalta össze a 19. századi Szent István tisztelet változásait Kerny Terézia. Szent István ekkortól vált az állami reprezentáció eszközévé, s tiszteletéből az egyház mellett iskolák, hivatalok, politikusok is kivették részüket. Az 1896-ban megépült Műcsarnok timpanonja 1938-ig üresen állt. Szücs György bemutatta a Haranghy Jenő 1938-ban ideiglenesen, majd 1942-ben véglegesen lehelyezett mozaikképét, melyet a kommunista hatalom 1950 körül elfedett, s csak 1994 után vált újra láthatóvá.
A székesfehérvári Romkert kialakításánál 1938-ban számtalan művészeti idézetet átvett Lux Kálmán. Gärtner Petra meggyőzően érvelt amellett, hogy a legnagyobb hatást Pomposa bencés apátságának temploma gyakorolta a Romkert mauzóleumának tervezőjére.
Mózessy Gergely egy eddig még nem kutatott területet, a kommunista államhatalom és Szent István kapcsolatát elemezte az állambiztonsági források segítségével. Előadásában a változó politikai stratégiákról számolt be. Szent Istvánról 1938 után először 1972-ben lehetett újra emlékpénzt kiadni. Ennek a folyamatnak nehézségeit ismertette Gedai István, aki kifejtette, hogy az eddigi legnagyobb címletű magyar pénz is Szent Istvánhoz kapcsolódik, ez a 2010-ben kiadott 500.000 Ft értékű arany emlékpénz.
Bővebben itt olvashatnak az eseményről.
Székesfehérvári Egyházmegye/Magyar Kurír